Üdvözlet mindenkinek!

A mindennapjaimat firkantom ide az új városomban, Genfben...
Illetve hamarosan Franciaország és Douvaine felfedezése fog következni...


2013. május 24., péntek

Könyv a tanulásról

Ezt a bejegyzést Dávidnak címzem, mert ő segített megtalálni ezt a könyvet az interneten.
Köszönet érte!
KATT!

Szerettem volna már régebben erről a könyvről írni, de sem a pontos címére, sem a szerzőjére nem emlékeztem.
Természetesen otthon ott van a könyvespolcon, de hát én itt vagyok :-)
Ezért a FB-on a volt kollégáimat megkértem, hogy nézzék már meg a könyvtárban ezeket az adatokat, ugyanis munkaközösségvezető koromban többet is rendeltem a könyvtár számára.
Talán nem meglepő, de tudomásom szerint csak én használtam a saját példányomat az osztályfőnöki órákon, hiába népszerűsítettem ezt a remekművet!
Igen tudom, nem 9. osztályban kellene megtanítani a gyerekeket tanulni, de ha ez korábban elmarad, akkor nem árt ismerni ezt a könyvet a középiskolai tanároknak sem.
Az egyik volt tanítványom, Dávid gyorsabb volt, és kikereste nekem az interneten.
Ez azért érdekes, mert bár neki is az osztályfőnöke voltam, de az ő osztályával még nem dolgoztunk ezzel a könyvvel, így nem ismerhette.
Viszont látta a kérésem, nem volt rest és keresgélt!
Pedig csak a témájára emlékeztem és arra, hogy a borítója piros :-)
Még azt is rosszul tudtam, hogy a szerzője magyar...azt gondoltam, hogy nem!
Dávid már nem gyerek, egy felnőtt férfi lett belőle! :-) De még mindig segít nekem, ha tud!
 
Akkor jöjjön a könyv:
A könyv szerzője Oroszlány Péter, aki egy nagyszerű ember, nagyszerű pedagógus volt!
Sajnos már nem él, de a munkájáról, illetve a követőiről itt olvashattok:
 

 
 Néhány gondolatot kénytelen vagyok idézni, mert ezeket minden pedagógusnak át kellene gondolni!

"Amikor a tanítás-tanulás folyamatában felmerülő nehézségeket gyűjtjük, négy nagy problémacsoport különíthető el egymástól:

1. nem megy jól a tanítás, mert a gyerekeket nem érdekli a tananyag, nem szeretnek tanulni, nem érdeklődnek kellőképpen a világ iránt, belső motivációjuk kevés;
2. nem megy jól a tanítás, mert a gyerekek szokásrendje kialakulatlan, életmódjuk, életritmusuk nem szolgálja kellőképpen az iskolai kötelezettségeknek való megfelelést;

3. nem megy jól a tanítás, mert a tanuláshoz nélkülözhetetlen alapképességek nem fejlődnek ki a követelményeknek való megfelelés szintjére;

4. nem megy jól a tanítás, mert a gyerekek nem sajátítják el a tanulás célszerű és hatékony módszereit, nem tanulnak meg elkötelezetten tanulni."

Illetve itt a következő:

"Ha megvizsgáljuk, hogy milyen tényezők állhatnak ezen problémahalmazok mögött, négy felelősségi kört húzhatunk meg, amelyek egymástól is függenek, de el is különülnek:

1. a
nehézségek okozója maga a pedagógus, mert nem kellő mértékű a hite, tudása, elkötelezettsége, nem dolgozik eléggé legfőbb munkaeszközén, a személyiségén, hogy egyre alkalmasabb legyen feladatai ellátására;
2. a nehézségek oka a tantestület, mert tagjai nem képesek igazi nevelőközösséget, tanári műhelyt teremteni, nem hozzák létre azt az alkotó értelmiségi légkört, amelyben együtt dolgoznának a gyerekekkel kapcsolatos közös problémáik megoldásán;
3. a nehézségek oka a hazai közoktatás-politika, mert nem teremt olyan körülményeket, amelyek „helyzetbe hoznák” a tanárokat, fukarnak bizonyul a tanítás anyagi feltételeinek megteremtésében, nem ad közösségi-szellemi hátteret ahhoz, hogy a pedagógusok azonosuljanak azokkal az emberi-társadalmi perspektívákkal, amelyeket zászlójára tűz, nem képes megteremteni a többé-kevésbé pártsemleges nemzeti közoktatás-politika biztonságérzetét;
4. a nehézségek oka a jelenkori családi és társadalmi közeg, amely elsődleges meghatározó erejénél fogva olyan lelki-szellemi és nem ritkán fizikai állapotba hozza a gyerekeket, hogy azok alkalmatlanná válnak a hagyományos értelemben vett iskolai munkára."

Hangsúlyozom, ezek nem friss bejegyzések, hiszen a szerző 2006-ban meghalt!!!
Elvileg ezt a módszert az általános iskola felső tagozatában kellene használni...

A könyv címe: "Könyv a tanulásról"
Ajánlom gyakorló pedagógusoknak és szülőknek is, mert nagyon sok, a gyerekek számára érdekes fejlesztő feladat található benne!
A kötet tematikusan csoportosított gyakorlatai, feladatai a tanuláshoz nélkülözhetetlen általános képességeket fejlesztik: a koncentrációs képességet, a beszédképességet, a hatékony olvasás képességét, az emlékezőképességet, a gondolkodóképességet és a szellemi életben való tájékozódás képességét. Emellett konkrét tanulási módszereket is javasolnak; helyes, ökonomikus tanulási szokások kialakítására buzdítják a gyerekeket.
 
 
 
Nekem természetesen megtalálható a könyvespolcomon a tanári példány is.
Csak egy gondolat:
"Ha a tanulásból hiányoznak az érdeklődés, a kíváncsiság, a tevékenységi öröm elemei, ha a célirányos erőfeszítések nem növelik napról napra a teljesítőképességet, ha a diák nem érzi, hogy egyre inkább birtokba veszi ezzel a világot, az iskola kényszerintézménnyé válik, amelyben sem tanuló, sem tanár nem érezheti jól magát."
 
 
A keresgélés közben ráakadtam egy harmadik műre is, amit eddig nem ismertem:
"Tanulásmódszertan - középiskolásoknak"
Bár már nem érint, mivel nem tanítok, de azt hiszem nyáron, ha hazamegyünk ezt a könyvet is megveszem!
 
 
 

 
 


2 megjegyzés:

  1. Ez egy nagyon jó kis írás, köszi, hogy megosztottad.
    Alapigazságokat fogalmaz meg a könyben az író.
    Ha én visszagondolok az általános iskolai éveimre (ami nagyon régen volt), ott kezdett megváltozni a pedagógusok szerepe. Akkor - emlékeim szerint -, kettő olyan tanár volt, aki jobb lett volna, ha más pályát választ. A gimiben is elvétve volt ilyen.
    A nagy probléma ott kezdődött, amikor elkezdték erőltetni a továbbtanulást, és egyben "beértek" a Ratkó-gyerekek. Akiket nem vettek fel jogra, gazdasági szakra, orvosnak, az mind elment tanárnak. Mégiscsak lesz valami papírom- alapon.
    Sajnos már akkor is csak valami elmebeteg szűrőn kellett átmenni, mint alkalmassági vizsga, és kész (nem felejtem el amikor tigrisbukfencet csináltam terhesen). Ez pl. fontos volt, hogy egyébként megfelelek-e, a kutyát nem érdekelte. :(
    És ez csak romlott. Mire az én gyerekeim iskolások lettek nagyítóval kellett keresni az igazi pedagógust. A fiamnak csak egy (!) ilyen tanára volt, a lányomnak szintén. Ez nagyon gáz, a helyzet szerintem nem javult egy fikarcnyit sem.
    Ok, tudom béremelés, romló munkahelyi körülmények és a többi.
    Nem egyszerű ez...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó lenne, ha azt tudnám írni, hogy nincs igazad :-(

      Törlés