Kivételek? Vagy csak elgondolkodtam? :-)

Az elszigeteltségről szóló bejegyzésemre több reagálást is kaptam itt, e-mailben és a FB-on is, ezekről írnék pár sort...
KATT!

Vannak az ember életében olyan emberek, akik láthatatlanul is figyelik az életünket, mert érdekeljük őket.

Itt nyilvánosan nem reagálnak, de e-mailben sokan megkerestek.

Pár csoportról írnék ezek közül, a teljesség igénye nélkül! Elnézést, ha valaki kimarad :-)

Elsőnek említeném a volt tanítványaimat, akik közül sokkal a mai napig tartom a kapcsolatot, természetesen nem napi szinten.
De időnként chaten vagy üzenetben megkeresnek és megkérdezik, hogy "Hogy vannak tanárnő?", illetve mesélnek az életükről.
Én is kíváncsi vagyok az életükre, mert kedvesek számomra.
Bár a volt tanulóim közül sok embert töröltem, de voltak akik bent maradtak az ismerőseim között és maradnak is.
Azok maradtak, akik nem mennek el mellettem az utcán esetleg köszönés nélkül is, hanem megállnak pár szóra, ahogyan a szüleik is.
Némelyik nehéz eset volt, ezért is emlékszem rájuk szeretettel, hiszen a 4 év alatt sokat formálódtak, fejlődtek.
De persze vannak olyanok is, akikkel nem volt gond, de érdeklődünk egymás iránt az eltelt sok év után is.
Örülök nekik, szívesen olvasom a híreiket, örülök a boldogságuknak és együtt szomorkodom velük, ha bánatuk van!

Második csoport legyen a gimis osztálytársaim csoportja...
Sok évig nem volt köztünk kapcsolat, de aztán pár lelkes ember összehozott egy osztálytalálkozót, amin én sajnos nem tudtam részt venni.
Azóta rendszeres kapcsolat van köztünk, a FB-on van egy zárt csoport, ahol bizalmasabb információkat is megoszthatunk egymással.
Ők rendszeresen szerveznek közös programokat, sajnos nem élek otthon, így nem lehetek ott, de nekem is szerveztek fogadó bulit, mikor otthon voltam látogatóban.
Nem szeretnek nyilvánosan kommentelni, de tudom, hogy sokan olvassák a híreimet...
Bár nem reagálnak mindig, de tudom, hogy érdeklődnek az összes osztálytársunk élete iránt.
Ha valakinek gondja van, akkor biztatják, illetve együtt örülnek velük a jó híreknek.
Közülük senkit sem töröltem, mert mindenkire kíváncsi vagyok :-)

A harmadik csoport az előző lakhelyemen megismert barátaim csoportja, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, szintén nem napi szinten.
Nekik is van a FB-on egy zárt csoportjuk, és minden évben szerveznek egy közös bulit nyáron, ahová aki tud elmegy...én még nem értem oda, mert picik voltak a gyerekek, de talán egyszer nekem is sikerül!
Hát ők sem szeretnek kommenteket írni :-)
De azért figyelünk egymásra!
Eszembe se jutott, hogy bárkit is töröljek közülük.
Köztük van még pár ember, aki nem ebbe az egyetemi körbe tartozott, de nagyon jó kapcsolatban vagyunk több, mint 30 éve, persze amit a távolság megenged!
Róluk is tudom, hogy figyelnek rám, ezt viccesen a tudomásomra is hozták:-)

A negyedik csoport azokból áll, akikkel egy faluban nőttem fel, illetve általános iskolában volt osztálytársam.
Velük gondban voltam, mert bár ott voltak az ismerőseim között, de nem volt köztünk semmilyen kapcsolat.
Így ebből a csoportból töröltem pár embert, van akit nem kellett volna, őt újra bejelöltem:-)
Tőle elnézést is kérek!
Itt nehéz volt szelektálni, hiszen tőlük semmilyen jelzés nem érkezik irányomban, így fogalmam sincs, hogy érdeklem-e őket egyáltalán...
Itt egy barátnőmet külön kell megemlítenem, hiszen ő nincs fent a FB-on, e-mailt sem szeret írni, de óvodás korunk óta jóban vagyunk.
Ritkán találkozunk, de mindig úgy folytatjuk a beszélgetést, mintha tegnap hagytuk volna abba!
Nagyon fontos számomra a jelenléte a lelkemben, sőt a szülei és a családja jelenléte is :-)

Az ötödik csoport a későbbi lakhelyemen szerzett ismerőseim, barátaim csoportja. Ezek a legfrissebb ismeretségek, hiszen az életem kisebb részét töltöttem itt felnőttként.
De felületesebb kapcsolatok ezek, mint például a harmadik csoportba tartozóak....Ritkábban "beszélünk", kevésbé érzem, hogy kíváncsiak rám.
Talán a fiatalabb korban kötött barátságok tartósabbak?
Hát erre a kérdésre nem bánnám, ha reagálnátok!
Mindenesetre ők is maradtak, mert engem érdekel az életük :-)

Kiket töröltem nyugodt szívvel?
Akikről már fogalmam sincs, hogy kicsodák...sem a nevük, sem a fényképük nem ismerős a számomra.

És itt most meg kell említenem azokat az olvasóimat, akik "némán" olvassák a blogot, itt nem reagálnak, esetleg külön e-mailben teszik ezt meg!
Köszönöm, hogy velem vannak!
Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki szeret itt nyilvánosan reagálni, nem kell erőltetni :-)
Olvassatok továbbra is, ha érdekel benneteket, amit írok, nem baj, ha nem akartok ide a közös falra írni!
Persze néha jólesik az embernek egy kis visszajelzés, hogy érdekel valakit az, amiről ír :-)
De nem kötelező, természetesen!