Cey-Bert Róbert Gyula: Atilla a Hun üzenet

Erről a könyvről meg kell emlékeznem, hiszen a szerzőjének köze van Genfhez, az életének nagy részét itt élte...
Most indul Magyaroszágon a könyvbemutató körút!
KATT!
Akik vele egyidőben érkeztek ide Genfbe, biztosan ismerik a nevét, sőt személyesen is találkozhattak vele a régi magyar összejöveteleken.
Nézzünk bele az életébe, de most inkább az önéletrajzából idézek!

"1938. július 5-én születtem Bárdudvarnokon (Somogy) születtem.

Édesapám Czeibert Géza, malomtulajdonos volt (bárdi malom). Családom felmenői több mint 500 éven át Dél-Somogyban vízimolnárok voltak: Barcs, Babócsa, Vízvár, Csurgó, Rinyaszentkirály, Lábod, Mike térségében.

Általános iskola: Kaposvár, Központi Anna utcai iskola 1945-1953, 1953 és 1956 októbere között a kaposvári Táncsics gimnáziumba jártam.

 

A forradalom és a szabadságharc hírére 1956.október 25-én felmentem Budapestre és részt vettem a harcokban az Üllői út, József körút, Corvin köz, Múzeum körút, Rákóczi út körzetében, akkor ismertem meg Pongrátz Gergelyt, akivel mindvégig a 2005-ben bekövetkezett haláláig jó barátságban voltam.

Miután a Belváros elesett, 1956. november 10-én sikerült bujkálva visszatérni Kaposvárra. A gimnáziumban mindenki tudta, hogy Budapesten harcoltam, ezért kitűnő lelkesedéssel fogadtak, különösen azért, mert sokan úgy tudták, hogy elestem a harcokban. Több osztályban és a tanári kar előtt beszámolót tartottam a budapesti utcai harcokról, de Kaposváron akkor már a félelem kezdett uralkodni, szovjet páncélosok portyáztak a város utcáin.

Nem volt választásom, ha élve akartam maradni, menekülni kellett. November 22-én léptem át Körmendtől délre az osztrák-magyar határt.

 

Ausztriában, Kammer am Attersee-ben érettségiztem 1958-ban egy magyar gimnáziumban (Ungarisches Realgymnasium), majd Svájcban, Genfben jártam egyetemre, ahol elvégeztem a Gazdaságtudományi szakot (1962) és a szociológiát (1965), majd az étkezési szokások pszichológiájából írtam a doktori disszertációmat Párizsban (Sorbonne), amelyet a Genfi Egyetemen védtem meg (1979).

1966-ban önálló vállalkozóként megalapítottam Genfben a Motivációs és Kommunikációs Kutató Intézetet (Institut de recherches de Motivation et de Communication), megnősültem és két gyermekem született: Tünde (1966) és Tibor (1968).

1981-ben megözvegyültem, átköltöztem Távol-Keletre, ahol alapítottam egy gasztronómiai Kutató Intézetet (Gastronomy Research International) és luxusszállodák és repülőtársaságok tanácsadójaként dolgoztam.

1984-ben megválasztottak Bangkokban a Gasztronómiai Világtanács főtitkárává, 1996-ban pedig Mexikó városban a Gasztronómiai Világszövetség elnökévé választottak.

Távol-Keleti tartózkodásom idején több magyar őstörténeti kutatást végeztem Ujguriában, Tibetben, Mongóliában és vallástörténeti kutatásokat Burmában, Laoszban és Thaiföldön.

1996-ban telepedtem vissza Magyarországra. 1998 és 2011 között 27 könyvem jelent meg magyarul (őstörténet és vallástörténet kutatás, bor és gasztronómia, verseskötetek és regények.

2006-ban újranősültem, feleségem a székelyföldi Dr. Németh Éva, neurológus a siófoki kórházban.

Jelenleg a Kodolányi Főiskola tanára vagyok Budapesten, Székesfehérváron és Siófokon (Távol-Keleti Kultúra, Távol-Keleti gazdasági stratégia és gasztronómia)."

 

A megjelent könyveit én nem sorolnám fel, a honlapján megtalálhatóak...

Itt a plakát a könyvbemutatóról...