Hát én most akkor elkezdem ezt, szigorúan az alapoktól!
Minden nyelvben az ABC-vel kezdik...:-)
Hát a franciánál ez nem sokat ér, mivel nem fonetikus nyelv.
De azért pár sort érdemel, mivel előfordulhat, hogy betűznöd kell a neved:-)
A[á], B[bé], C[szé], D[dé], E[ö], F[ef], G[zsé], H[ás], I[i], J[zsi], K[ká], L[el], M[em], N[en], O[o], P[pé], Q[kü], R[er], S[esz], T[té], U[ü], V[vé], W[dubl vé], X[iksz], Y[igrek], Z[zed]
Egyébként az iskolákban sem foglakoznak ezzel túl sokat, hanem inkább a hangok kiejtésével.
Ebből a 26 betűből a "K" és a "W" csak idegen eredetű szavakban fordul elő.
Amit ebből tudni kell a magánhangzók és mássalhangzók szétválasztása, mert ennek nagy szerepe lesz később!
A magánhangzók: A, E, I, O, U, Y. Az Y-t egyes könyvek nem sorolják a magánhangzók közé, de nekünk a tanfolyamon oda sorolták. Így én is ideírtam! A férjem szerint is magánhangzó!
A mássalhangzók: a többi...
A magánhangzók csoportjához sokszor hozzákapcsolódik a "NÉMA H". Ugyanis ezt majd úgy kell kezelni, mint a magánhangzókat.
A franciában nincs "H" hang, azaz a "H" írásjelet sohasem ejtjük!
Néma és nehezített H-ról beszélünk, egyiket sem ejtjük ki!
A néma H előtt a névelő magánhangzóját elhagyjuk
pl. l'homme [lom] (a férfi)
és az esetleges hangkötéseket végrehajtjuk. pl. les hommes [lézom] (a férfiak).
A nehezített H előtt a névelő magánhangzóját nem hagyjuk el
pl. le hongrois [ləongroá] (a magyar ember)
(Ez a "ə" - egy nagyon röviden ejtett "ö" hangot jelöl!)
és a hangkötéseket nem hajtjuk végre.
pl. les hongrois [lé ongroá] (a magyar emberek).
A francia iskolákban is nagy hangsúlyt fektetnek a hangok megtanítására.
Tapasztalatból mondom, hogy aki ezt nem gyakorolja be, az a későbbiekben elveszik!
De előtte pár szót azért még az ékezetekről:
A franciában az ékezetek nem a magánhangzó hosszúságát, hanem a hangszínét jelölik!
Sokszor csak jelentés-megkülönböztető szerepük van,
pl. ou [u] (vagy), où? [u] (hol?)
vagy egy másik példa - la [lá] (jelentése - a), là [lá] (jelentése - ott)
Négyféle ékezet van:
1. éles ékezet - csak az "é" írásjelen fordul elő! Ezt úgy ejtjük, mint a magyar "é" hangot.
2. tompa ékezet - ez előfordul az "è", "à" és "ù" írásjeleken.
Az "è" jelet úgy ejtjük, mint a magyar "e" hangot.
Az "à" csak 2 szóban fordul elő. A már említett là [lá] (ott) szóban és az à [á] viszonyszóban, de erről majd később!
Az "ù" csak egy szóban fordul elő, a már említett où? [u] (hol?) szóban.
3. kúpos ékezet - az A, E, I, O, U magánhangzókon fordul elő.
"â", "ê", "î", "û"
Sokszor a magánhangzó hosszúságát jelöli, de előfordul, hogy csak helyesírási megkülönböztetésként teszik ki.
Előbbire példa a la fenêtre [láfneetr] -ablak DE! ejtik [láfəne:tr]-nek is!
(A kúpos e-t kicsit hosszabban ejtjük!) - ezt jelöli a kettőspont az [e] után!
A férjem, akinek francia az anyanyelve a másodikat használja.
Utóbbira példa: le mur - a fal [ləmü:r] és mûr - érett [mü:r] (kicsit hosszabban ejtjük az ü-t)
4. tréma - kettőspont a magánhangzón
Érdekes, de az én könyveimben ezt nem említik az ékezetek között, pedig van pár szó, amiben szerepel.
Én eddig az " ë "-vel és az " ï "-vel találkoztam. A szerepe ugyanaz, mint a kúpos ékezetnek.
Pl. a noël (karácsony) szóban a kiejtés miatt teszik oda! [noel]-nek kell ejteni, nem [nöl]-nek.
Hasonló szerepe van a haïr (gyűlölni) szóban is, azt jelzi, hogy [ái:r]-nak kell ejteni és nem [er]-nek. De egy kicsit meg is nyújtja azt az "[i]"-t (ezért van mögötte a kettőspont).
De van amikor csak a magánhangzó nyújtása a feladata.
Ha az ékezetes betűt nagy betűvel írjuk, akkor nem tesszük ki az ékezetet!
Még két dolog kapcsolódik ide, hogy minden írott betűt ismerjünk.
Az egyik a "farkas c" (cédille) - ç. A rendes "c" betűt a kiejtés miatt kell időnként erre cserélnünk! De erről majd a mássalhangzóknál!
A másik az összetett betűk, amik általában a latin eredetű szavakban fordulnak elő.
Ezekről inkább a magánhangzóknál! - æ és œ, ezek egybe vannak kötve.
Folytatjuk a hangokkal legközelebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése