KATT!
Már többször is írtam, hogy az én nagyobbik fiam nagyon, talán túlságosan is békés természetű.
Ezt használják ki a többiek, ezért fordulhatott elő, hogy régebben leszakították a kabátja kapucniját, illetve ezért történhetett meg a mai eset is.
Korábban értünk az iskolához, várni kellett a csengetésre 5 percet. A fiam a lépcső tetején, én az alján...
Volt még fent pár nagyobb gyerek, aztán érkezett egy kislány, aki az osztálytársa.
Egy akkora darab fehér cukor volt a szájában, hogy nem fért bele, nem tudta becsukni...ezt szopogatta.
Valószínűleg a nagyobbak biztatására a kislány kivette a szájából a cukrot, és össze-vissza kente vele a fiam kabátját, aki némán tűrte ezt, bár próbálta ellökni a lányt.
Ezen a gyerekek jót szórakoztak, de én ott lent nem!
Mikor felértem, még nevettek...
Kedvesen megkérdeztem a kislányt, hogy ő mossa-e ki ezt a kabátot vagy én?
De bevallom ehhez kicsit meg kellett erőszakolnom magam...
Talán nem is kellett volna beleszólnom, de nagyon ideges lettem.
Tisztában vagyok vele, hogy a gyerekek között vannak ilyen harcok, sőt azt is tudom, hogy az olyan csendesebb gyerekeket, mint az én fiam, céltáblának használják a bátrabb, erőszakosabb gyerekek.
Ennek ellenére nem szeretném, ha a fiam agresszívan reagálna az ilyen dolgokra...így viszont bántják.
Szeptembertől focizni kezd, mert ezt választotta, de a mai eset után erősen gondolkodom valamilyen önvédelmi sporton is.
Ott megtanulja az önfegyelmet is (bár neki van), illetve meg tudja védeni magát, ha szükséges.
Talán magabiztosságot szerez, amivel elkerülheti ezeket az eseteket.
A kicsit nem féltem, ő simán fellökte volna a lányt...
Karate, karate, karate. Én barnaöves mester vagyok, tudom, hogy kell ez minden kissrácnak, ahogyan majd Dominak is. Dorkát is járattam, de egy fiúnak szerintem ez sokkal fontosabb. Igaz, ő nem tud az én régi csapatomhoz járni és az én mesteremhez, ahogyan Dorka, de itt is vannak jó sensei-ek...
VálaszTörlésJulien is egyetért velem, sőt szerinte a legfontosabb az, hogy egy srác megkapja a neki járó tiszteletet és nem kekeckednek vele.
Bár én imádom a fiamat, tuti, hogy nem mennék oda, kivárnám, hogy mit lép és utána megbeszélném vele, majd hagynám, hogy az apja bevezesse úgy a fiúk-világába, ahogyan egy anya nem tudja. Kivétel persze, ha ez idősebb korában történne és komoly verekedés lenne...addigra pedig elvileg páholyból tudom nézni ahogyan megoldja.
Én sem vagyok az erőszak híve, de néha ki kell osztani pár pofont a suliba, hogy tiszteljenek. Anno, én is kiosztottam párat az általánosban és a gimiben is, pedig nem akartam, de addig fajult a helyzet, hogy vagy én kapok, vagy helyreteszem a szitut. Helyretettem. Sosem volt gondom utána. A fiúknál pláne ez a helyzet, Julien sulis élményei szerint Genfben meg még inkább.
A karate lényege amúgy is az, hogy ne verekedjen senki az utcán, hanem próbálja békésen rendezni a helyzetet. Ám, ha nem megy...
Nézzétek meg együtt a karate kid új verzióját Will Smith fiával...nagyon jó, én már most megmutattam pár részletet Dominak. Ő mondjuk olyan, mint a te kisebbik fiad, amúgy sem kell félteni...
Ez nálam is örök kérdés (volt), hogy mire tanítsam a gyerekeket: arra, hogy "ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel", vagy arra, hogy "szemet szemért, fogat fogért". Valószínű a kettő között lenne a megoldás, de egy gyerek nem igazán ismeri az arany középutat. A fiamnál maradtam a finomabb verziónál, miszerint ha kötekednek vele, vagy megütik, ne reagáljon, mert nála - mivel elég nagy növésű és erős gyerek- attól féltem, hogy egyet üt, és kórházba kerül a gyerek. Általában nem fogadta meg a tanácsom, volt is néha balhé a suliban. A lányom régebben megfogadta, amikor azt mondtam neki, hogy ne foglalkozzon a többiekkel, akik szekálják, de rendszeresen sírva jött haza, és én hiába mentem be az iskolába, semmi változás nem történt. Pár hónapja érkezett el az a pont, amikor mondtam a lányomnak, hogy ne tűrjön, igenis védje meg magát, érdekes azóta kevésbé bántják, sőt, akik eddig bántották, most szinte barátok. Szerintem örök törvény, hogy minden osztályban van egy-két gyengébb gyerek, akit kipécéznek a többiek, és ha nem tudja magát szóval, vagy ököllel megvédeni, tönkretehetik az életét az iskolában. Szerintem nagyon jó ötlet egy önvédelmi sport.
VálaszTörlésEz nehéz dolog...
VálaszTörlésEddie!
Az "okosEddie" cselekedett volna jól.
:)
Ha a második lehetőséget választod, csak olaj a tűzre, bosszúból még jobban szivatnák a gyerekedet.
Az nem jó irány, ha a szülő beleavatkozik a dolgokba, mert akkor az egyébként is visszahúzódó gyerek megszokja, hogy majd apa/anya megoldja a problémákat.
Nekem mindig azt mondta az anyám: "azt nem akarom meghallani, hogy verekedést kezdtél, de azt sem, hogy megvertek".
:)
Én ezt az elvet megtartottam magamnak, továbbvittem.
Működött.
Nagyon aranyosak vagytok! Több véleményt is kaptam itt, e-mailben és a Fb-on is.
VálaszTörlésA lényeg, hogy teljesen különböznek...:-)
Azt gondolom, hogy nem kellett volna beavatkoznom, de nem tudtam uralkodni magamon!
A fiamnak kell ezt a harcot megvívni, de biztos vagyok benne, hogy ő ezt nem erőszakosan fogja megtenni, mert nem olyan az egyénisége.
A karate jó ötlet, én is jártam gyerekkoromban. Én elég "fiús" lány voltam, a fiúknak akár bottal is nekitámadtam, a lányoknak meg kitéptem a hajukat, ha kellett :-)
Ő visszahúzódó, csak csodálkozva néz, ha bántják ...
Nem tartom jó ötletnek én sem, ha a tanárnőhöz megyünk panaszra egy ilyen semmiségért, egyetértek Tilmirrel.
Szóval az én fiam biztosan nem erőszakkal fog győzni, mert ez nagyon idegen a világától (itthon még hangos szót sem hallott, nem hogy verekedést), de sajnos hagynom kell, hogy megtalálja a számára megfelelő utat!
Eddie!
VálaszTörlésSzerintem semmi rosszat nem írtál. Mivel nem hordod a cipőnket, ez jutott eszedbe. :) Gyakorló szülőként sem egyszerű eldönteni, hogy mikor cselekszel jól. Ahány gyerek, annyi jellem. Még testvérek között is nagyon élesek a különbségek, így mindegyikhez más a "használati utasítás". :)
Na most végképp elriasztalak a gyerekvállalástól.
:D