KATT!
Van a fiam iskolájában 2 magyar származású gyerek, az édesanyjuk magyar.
Ismerem őket, az au pairt is, sőt a magyar nagymamával is beszélgettem már, amikor ő jött a gyerekekért.
Tegnap az anya várta őket, mellettem állt az iskola előtt.
Jött a lánya, köszönt nekem, közben megérkezett az én fiam is, természetesen én hozzá magyarul szóltam, amit az anyuka is hallott.
De ő nem akart velem kommunikálni, így franciául beszélt a gyerekeivel.
Később még a parkolónkban összefutottunk, mert egy kocsi elállta az útját, nem tudott kiállni.
Azt csak halkan jegyzem meg, hogy ez a parkoló ingyenes a ház lakóinak és a hozzájuk érkező vendégeknek, de elvileg privát, vagyis azok nem állhatnának be, akik az iskolából várják a gyerekeiket.
Ennek ellenére persze sok idegen használja, reggel leteszik itt a kocsijukat, este meg munka után jönnek érte...így sokszor a lakóknak nem jut hely, én is vártam már sokszor üres helyre.
A lényeg, hogy itt sem szólalt meg magyarul az anyuka.
Sokszor olvashatjuk, hogy vannak olyanok, akik nem szólalnak meg magyarul, ha a környezetükben valaki szintén magyarul beszél, mert nem akarnak magyar emberekkel érintkezni.
Ezt mondjuk úgy általánosságban sem értem, de itt ebben a helyzetben nekem nevetséges volt.
Mivel a gyerekek ismernek már, köszönt is nekem a lánya...
Nehéz lett volna egy "szia"-t kinyögni?
Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez engem bosszantott...Nem!
Hogy én miért nem köszöntem rá? Látva azt, hogy nem akar velem érintkezni, nem tettem...
Mondjuk franciául köszöntem neki és egy másik anyukának, amikor odaértem, szóval nem maradt el :-) Akkor még nem tudtam, hogy kicsoda, mert nem voltak még ott a gyerekei.
Jót mosolyogtam ezen, hiszen teljesen nyilvánvaló helyzetben próbálta eltitkolni, hogy magyar.
Erre már csak az a jelenet tett rá egy lapáttal, amikor az anyuka próbálta kinyitni az útjában álló kocsi összes ajtaját, de nem sikerült.
Vajon mit csinált volna, ha sikerül? :-)
Tudod, hogy én sem szeretek minden esetben magyarul beszélni...de ez tényleg nevetséges. Ha itt lakna valaki és összefutnék vele a boltban, a suliban vagy a játszótéren, akkor tuti, hogy magyarul beszélnék vele, de ha nem szólalna meg, akkor is ráköszönnék, max többet nem állnék vele szóba.
VálaszTörlésViszont, ha vásárolok sokszor nem beszélek magyarul, tekintve, hogy Julien nem beszél magyarul, de már ő is érti a magyart, így sokszor ő szól rám, hogy magyarok vannak a boltban. Aztán egy ideig hallgatjuk, hogy mit beszélek és ha nem a franciákat szidják és a boltokat, hanem "normálisnak" tűnnek, akkor odamegyek hozzájuk. Ők sem tudhatják, hogy magyar vagyok, nincs az arcomra tetoválva...
Ugyanakkor már írtam egyszer arról, hogy a magyar nagymama és édesanyja hogy támadt nekünk a cipőboltban, kezdett kritizálni és Julient is megszólította elég furán, majd amikor megtudta, hogy ő nem magyar, totál kiakadt, hogy nem érti, hogyan lehet egy más nemzetiségűvel bárkinek együtt élnie...na, ilyenek miatt nem beszélek én azonnal magyarul.
Nem gondolom, hogy mindenkivel szóba kellene állnuk csak azért, mert magyarul beszélnek.
TörlésÉn nem váltok franciára csak azért, hogy ne tudják, hogy magyar vagyok...
Ezzel az anyukával sem kell nekünk beszélgetni, számomra a szituáció volt vicces.
Amit az útjában lévő autóval művelt...hát csak illendőségből nem nevettem hangosan.
Mert miről is volt szó?
Beállt egy privát parkolóba, mert ehhez neki joga van...
Egy itteni lakos ezen felháborodott (nagyjából ismerjük a ház autóit), így a francia rendszámú autó elé állt, mivel nem tudott miatta leparkolni munka után. És ki volt felháborodva? Gondolom a házunkban lakó ember is, de a hölgy is...én csak ezt láttam, a lakótársunk mérgelődését nem.