KATT!
Amikor gyerek voltam, akkor egyszerűen nem tudtam az asztalnál normálisan ülni, mindig felvettem valami nyakatekert pozíciót az evéshez.
Ez édesanyámat nem nagyon zavarta, de édesapám mindig rám szólt, hogy üljek rendesen...
Ez nagyon megmaradt bennem, nem éppen kellemes emlékként könyveltem el.
Még felnőttként sem értettem, hogy őt miért zavarta, hogy felhúzom a térdem :-)
Hát ez egészen mostanáig tartott, ugyanis a nagyobbik fiam ugyanazt csinálja, amit én régen.
Ennek általában az a következménye, hogy az edény az a földön köt ki, én pedig takaríthatom az egész konyhát :-)
Persze ezért én is ezerszer elmondom, hogy "Ülj rendesen fiam!"
Szóval már értem apukámat...
Az jutott eszembe, hogy még mennyi felismerés vár rám, hiszen a gyerekek még kicsik.
Ahogy nőnek egyre több olyan szituációval fogok találkozni, amit gyerekként, sőt még felnőttként sem értettem a szüleim reakcióiból :-)
Hát most majd a saját bőrömön megtapasztalom!
:)
VálaszTörlésEz annyira aranyos..
Egyébként én a mai napig nem tudok (otthon) rendesen ülni.
Szerencsére a gyerekeim nem örökölték ezt a rendetlenséget.
Ezzel szemben a fiam egy igazi kétbalkezes.
Kész katasztrófa, ha a konyhában van. Vagy valami eltörik, vagy leesik, vagy kiborul.
:)
Egy élmény...
Hát megértelek :-)Én már kinőttem azt az ülési kényszert...:-)
TörlésHát még az ilyen kétbalkezes gyerekeknek is engedni kell, hogy tevékenykedjenek a konyhában, ebből tanulnak, talán idővel ügyesebbek is lesznek :-)
Szerintem is aranyos! :)
VálaszTörlésNálunk nincsenek ilyen gondok, alap, hogy ülve és asztalnál kell enni...ez a franciaság egyik előnye...:)
Hát megnyugtatlak, hogy 3 évesen még nálunk sem volt ebből gond :-)
TörlésTermészetesen ülve, asztalnál ettek, ez természetes volt és most is az.
Csak már a lábait helyezi különböző helyekre ülés közben, ahová nem kellene :-)