Meglepetések...

Pár napja utaztam egy buszon, ahol magyar szóra lettem figyelmes!
KATT!

Egy anyuka beszélgetett a fiaival, bár az akcentusból ítélve nem Magyarországon nőtt fel.

Közben a férjem hívott telefonon, így én is elkezdtem magyarul beszélni. Miután letettem a telefont, elkezdtünk az anyukával beszélgetni.

Kiderült, itt nőtt fel Genfben, a szülei magyarok voltak, de már sajnos nincsenek vele. A férje olasz, de fontosnak érzi a magyar nyelv megtanítását is, ezért ő ezen a nyelven kommunikál velük, szerdánként viszi a genfi magyar iskolába is őket, amit a gyerekek nagyon szeretnek.

Természetesen bemutatkoztunk egymásnak, de mire hazaértem elfelejtettem a nevét (nem írtam fel)...

Kiderült, hogy van kötődés az ő családjuk és a férjem családja között, ismerték egymást.

Sajnálom, hogy nekik le kellett szállni a buszról, nekem pedig tovább kellett utaznom, mert siettem!

Ha esetleg olvassa, akkor írjon egy e-mailt!!!

Örülök az ilyen találkozásoknak, mert azt látom, hogy a már kint született gyermekek is fontosnak tartják a magyar nyelvet felnőttként is.

A gyerekeink hasonló korúak, ennek a hölgynek a gyerekei is szépen beszéltek magyarul, természetesen náluk is volt kis akcentus.

Eszembe jutott az is, hogy a frissen kiköltözők között is vannak olyan szülők, akik nem tartják fontosnak a magyar nyelv ismeretét, inkább angolul vagy/és franciául beszélnek a gyerekkel.

Ezt mondjuk én nem értem, de nem tisztem ezt kritizálni.

Én magyarul beszélek a gyerekekkel, mert ezt fontosnak tartom. Természetesen ez a gyerekeknek most talán kicsit nehezebb, de nem szeretném, ha felnőttként kérdeznék meg, hogy ők miért nem tanultak meg magyarul...

Már korábban írtam róla, hogy találkoztam egy magyar származású bácsival, aki a gyermekeit nem tanította meg az anyanyelvére.

Felnőttek, akkor jöttek rá, hogy nekik magyar gyökereik is vannak, elkezdtek magyarul tanulni.

Bizony! Kérdőre vonták az apjukat!

A bácsi azt mondta, hogy ez volt élete legnagyobb hibája...

Ugyan nem a magyar nyelvhez kapcsolódik, de a mai meglepetésünket is leírom. Az egyik fiú ma van utoljára az iskolában, hétfőtől máshová fog járni.
Ezért hozott a gyerekeknek kekszeket, csokikat...
Az én fiamnak külön vettek gluténmentes kekszet! Hát ennyire figyelmesek a svájci szülők!