KATT!
Tegnap hoztuk el őket a boltból. Nem vágták őket méretre, ez majd a férjem dolga lesz.
Házhoz sem szállították, de ingyen odaadták az egyik autójukat, azzal szállítottuk őket, érdekes volt, hogy a boltban még azt sem kérdezték meg, hogy van-e a férjemnek jogosítványa, csak odaadták a kulcsot.
Addig nem is volt gond, amíg csak a házba kellett bevinni ezeket a nem éppen kicsi szőnyegeket, a kisebbik 4X3,4 méteres, a nagyobbik 4X5,3 méteres, a súlyuk ennek megfelelő.
De ezek az emeltre mentek, oda is fel kellett vinni őket, ez nem volt éppen egyszerű feladat, tekintve, hogy csak ketten voltunk erre a feladatra.
Ez egy régebbi kép a lépcsőről, ezen kellett felvonszolni úgy, hogy a szőnyegeket nem lehetett meghajlítani, így a hosszuk bizony 4 méter maradt. Gyakorlatilag a lépcsőn 180 fokban kellett fordulni velük.
Amikor azt mondta a férjem, hogy emeljem a fejem fölé, akkor bizony nagyon csúnyákat gondoltam, ugyanis nem vagyok súlyemelő...
A fenti folyosón "csak" 90 fokos fordulók voltak.
Alaposan leizzadtunk, mire a helyükre kerültek, ez biztos!
De ettől függetlenül nagy öröm, hogy végre fent vannak...
Amikor végeztünk, akkor megtámaszkodtam egy matracban, ami rögtön fel is borult. Ekkor azt mondta a férjem, hogy én ma már ne nyúljak semmihez.
Rögtön jött a válasz, hogy rendben van, de azért azt megkérdeztem, hogy miért nem a szőnyegek felcipelése előtt mondta ezt...amire nevetésben törtünk ki.
A fiúk közben kint játszottak, nem tudtunk rájuk figyelni. A ház környéke még építési terület, hiszen még csak a második ütemnél tart a kivitelező, ennek megfelelően minden csupa sár.
Gyakorlatilag nem volt a gyerekeken olyan ruha, ami nem volt sáros...
Így este jött a mosás, mire végeztem a fiúk már aludtak.
Hosszú, fárasztó nap volt, de hasznos is, így végül örülhetünk, hogy ezt már megcsináltuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése