Üdvözlet mindenkinek!

A mindennapjaimat firkantom ide az új városomban, Genfben...
Illetve hamarosan Franciaország és Douvaine felfedezése fog következni...


2013. március 20., szerda

Valami vidámat kerestem mára...

Hát el kell, hogy mondjam, hogy a hangulatom nem a legjobb, ezért próbáltam keresni egy vidám hírt, de nem találtam..
KATT!

Sokszor olyan dolgokkal szembesül az ember, ami felkavarja a lelki békéjét.
Lehet ez egy támadás ellenem, vagy más ember ellen...
Most éppen egy olyan emberről van szó, akivel nem értünk mindig egyet, össze is zördültünk, de aztán sikerült a  félreértéseket tisztáznunk.
Rólam: tőlem nagyon távol áll bárkinek a megsértése, az irónia...kinyilvánítom a véleményem, de azt elképzelhetőnek tartom, hogy ezt néha félre lehet érteni.
Azt szoktam javasolni, hogy kérdezz rá, ha sértőnek találod egy mondatomat! :-)
Ugyanis biztos, hogy nem volt szándékos...
Én haragudni sokáig nem tudok senkire, nem cipelem a rohadt barackokat...:-)
http://azeletgenfbenmagyarkent.blogspot.ch/2013/02/a-nehezteles-ladikoja.html

Igyekszem tisztázni a félreértéseket, ez a legtöbb esetben sikerül, most ís így történt.
Viszont vannak emberek, akiknek csak addig vagy jó, amíg a véleményetek egyezik...ha nem, akkor jön elő az igazi énjük.
Hihetetlen trágárságokat tudnak a másik fejéhez vágni, persze eddig jól titkolták, hogy ez a véleményük.
Amikor ez az ember engem támadott, akkor csendben maradtam, mert úgy éreztem, hogy én ismerem magamat, nem fogok védekezni egy ilyen senki előtt...
Jellemző rám, hogy a másokat ért támadások sokszor jobban megérintenek, mint azok, amik rólam szólnak. Hogy miért? Nem tudom...ilyen vagyok.
Nem reagáltam egyetlen engem ért kritikára sem.
Most ott tartunk, hogy szerinte alkalmatlan vagyok a gyereknevelésre, és el kellene venni tőlem a gyerekeket, mert helyesírási hibát vétettem.
Ezeket elolvastam, idegesítettek...gondolkodtam, hogy abbahagyom ezt a blogot, de végül már csak szórakoztam az írásain, illetve sajnáltam őt, de legfőképpen a párját.
Most más van az én helyzetemben, őt szeretném felvidítani.
Mivel imádja Franciaországot, ezért pár szép képpel, amik világítótornyokról készültek.
Megjegyzem, én egy ilyen elszigetelt helyen is jól érezném magam :-)

 



 
Remélem ezek a szép képek mosolyt csaltak az arcodra!




3 megjegyzés:

  1. Köszönöm szépen, Gilda!
    Nem is gondoltam volna!;)
    Nagyszerű ember vagy!
    Puszi

    VálaszTörlés
  2. Ez milyen kedves Tőled! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát az én életemet már felboncolta ez az ember, így nagyjából tudom, hogy mit érez most Karina...sajnos :-(

      Törlés