KATT!
A picié fél 3-kor, a nagyé 3-kor kezdődött...de a picivel ott kellett volna maradni.
Mivel a férjem dolgozott, így ezt nekem kellett megoldani egyedül.
A következőt tudtam csak kitalálni, elmentünk először a kicsi ünnepségére, ott elnézést kértem és elmondtam, hogy most el kell vinnem a nagyot a másik bulira, addig a gyerek egyedül marad itt, de sietek vissza.
A szülők mondták, hogy semmi probléma, majd jövök...
Aztán elmentünk a másik helyre, ahol elmondtam, hogy a másik ünnepségnek is 5-kor lesz vége, így lehet, hogy kicsit kések. :-)
Ők is megnyugtattak, hogy nem kell sietni, itthon vannak, majd jövök...
Aztán rohantam vissza a picihez, ami hosszabb időbe tellett, mint terveztem, mert a buszok szombaton ritkán járnak, amire nekem szükségem volt, az csak félóránként....de megérkeztem.
Itt nagy jelentősége van az ilyen ünnepeknek, a szülők próbálnak kitenni magukért.
A kicsi buliján ott voltak a szülők is, így a büfénél rájuk is gondolni kellett. Hát étel, ital volt bőségesen, a hangulat is jó volt. Itt egyébként a termet bérelték, megkímélve magukat az otthoni takarítástól.
A gyerekek nagyon jól érezték magukat, itt egy kép az ünnepeltről és a kisebbik fiamról:
Na amit a következő képeken láttok, annak a nevét elfelejtettem :-(
Ez minden születésnapon "kötelező", a gyerekek szétverik, aztán mindenféle finomságok hullanak ki belőle...
Természetesen volt torta is, igazi fiúknak való :-)
Ezután következik az ajándékok kibontása, ami igazi öröm az ünnepeltnek. Egy ilyen zsúrra 10-20 CHF körüli ajándékot illik vinni.
Ezt még megvártuk, aztán mentünk a nagyobbik gyerekért a másik helyre. Itt nem készítettem képeket, bár még sok gyerek volt ott.
Volt már 7 óra is, mire hazaértünk....de a fürdés után gyorsan elaludtak a gyerekek.
Valamiért vacsorázni nem akartak :-)
A nagyobbik szépen betartotta a diétáját, csak azt ette, amit előre megengedtem neki, illetve vitt is magával gluténmentes kekszet.
Ilyenkor mindig elcsodálkozom az akaraterején, hiszen a különböző GM csoportokban gyakran olvasok arról, hogy a felnőttek néha nem tudnak ellenállni egy süteménynek vagy pizzának...
Utána persze betegek lesznek megint, ráadásul tönkreteszik az eddigi diétájukat.
Honnan van ennek a pici gyereknek ennyi ereje, hogy tud nemet mondani a gluténes dolgokra akkor is, ha nem látjuk???
De! Van remény, bár eddig úgy gondolták az orvosok is, hogy ez a betegség gyógyíthatatlan, csak diétával kezelhető. Viszont most kísérleteznek egy vakcinán, ami elvileg 3-4 év múlva forgalomba is kerülhet...Ezzel a gluténallergiás betegek is ehetnek majd rendes ételeket!
Hát én csak remélem, hogy sikerrel járnak :-)
Jókat mosolyogtam magamban olvasás közben. Nekem ez már csak történelem, de jó visszaemlékezni az ilyen rohangálásokra. :)
VálaszTörlésAkkor rendszerint frászt kaptam, hogy mindenhova odaérjek.
Hát én is, de utólag kiderült, hogy kár volt :-) A pici nagyon jól érezte magát nélkülem is, a szülőknek sem okozott gondot, hogy egyedül volt. A nagynál meg nem ért időben véget az ünnepség, így nem volt probléma, hogy késtem.
Törlés