Üdvözlet mindenkinek!

A mindennapjaimat firkantom ide az új városomban, Genfben...
Illetve hamarosan Franciaország és Douvaine felfedezése fog következni...


2013. július 30., kedd

Mi vár ránk otthon?

Mielőtt bárki irigykedne, hogy 3 hét szabadságon leszünk, leírom a teendőinket :-)
KATT!

Otthon van egy házunk, 1,5 kataszteri hold területtel...
Az internetet kellett segítségül hívnom, hogy tudjátok, hogy mekkora ez a terület.
1 kataszteri hold = 1600 négyszögöl = 5754,64 m2
Tehát a mienk 8631,69 m2 , ha négyzet alakúnak képzeljük el, akkor durván 93 X 93 m.
Természetesen a fű nincs tekintettel arra, hogy mi otthon vagyunk-e vagy sem, csak nő és nő...
Megérkezésünkkor valószínűleg térdig fog érni, ami azt jelenti, hogy mozdulni sem tudunk a területen, amíg a férjem le nem nyírja.
Normális esetben traktorral 2 napig tart ez, utána 1 nap a fűkaszával, aztán jön a fű begyűjtése és áttalicskázása a szomszédba...ez még 3 nap úgy, hogy a fiúk is segítenek.
Persze ilyen magas fűnél a traktor sem bírja ezt a munkát, így az első rész legalább 4 napot vesz igénybe.
Ez azt jelenti, hogy az első héten dolgozunk reggeltől estig, hogy mozdulni tudjunk...
Utána gyönyörű lesz a terület :-) Az összes olyan fa megtalálható itt, ami Magyarországon őshonos, a férjem centiméterre kimérte a helyüket, mert eredetileg úgy képzelte, hogy ott fogunk élni.
Közben persze nekem az egész házat ki kell takarítanom, hiszen ilyen hosszú távollét után tele van pókhálóval, döglött bogarakkal, stb.
Az ablakokat sem árt évente egyszer megpucolni, sőt még a darazsakkal is meg kell majd küzdenünk a tapasztalatok szerint.
Mindenesetre 1 hét után igen fáradtak leszünk, valószínűleg pár vízhólyagot is beszerzünk.
 
Aztán jön egy kis szünet, nem kell dolgoznunk, de az elutazásunk előtt 1 héttel újrakezdjük mindezt, mert szeretjük rendben otthagyni a házat...
Ami így nem is igaz, mert bár nem ideális időpont, de meg kell metszenünk a fákat, ebben én is részt veszek. A lemetszett ágakat el kell égetni, amit a gyerekek imádnak :-)
Szóval alig marad pár nap munka nélkül :-(
Itt jön a kérdés sokakban, hogy miért nem adjuk el!?
Először is a mi termékünk, sok munkánk van benne, szeretjük.
Másodszor az ingatlan árak olyan alacsonyan vannak, hogy most nem érdemes. A pénzre nincs annyira szükségünk, hogy áron alul odaadjuk bárkinek is...
 
Hát mi ezért nem megyünk haza például a tavaszi szünetben, mert az 1 hét csak munka lenne...
Inkább elutazunk valahová, így nem látjuk a gazt...
A kiskertemet régen benőtte a fű, arra már nincs gondom.
Szóval mi inkább 3 hét kényszermunkára megyünk haza, de legalább találkozunk a rokonokkal :-)
Egy kép arról, hogy hogyan is néz ki a férjem például a tó rendbetétele után:
 
 
 
Ez pedig a terület egy része:


Emlékezzünk meg szeretett kutyáinkról is, akik sajnos már meghaltak :-(

Ő itt Füles, aki úgy került hozzánk, hogy egész nap láncon volt egy elhagyott tanyán, naponta egyszer vittek neki enni. Ezért nagyon vad volt, senkit sem engedett közel magához, a férjem szelidítette meg.
Az előélete miatt a gyerekek csak felügyelettel lehettek az udvaron, mert nem viselte volna el a játékot...
Olyan nagyon nagy volt, hogy egyszer örömében az éjszakai hazaérkezésünkkor nekem szaladt, úgy fellökött, hogy eltört a lábam :-)






Ő pedig Ottó, aki olyan kicsiként került hozzánk, hogy kezdetben csak a tenyeremből evett.
Nekem ő volt a kedvenc :-)
Naponta sokszor, keveset evett, így egész napos elfoglaltságot adott!




 Volt előttük egy kutyánk, aki szintén kaukázusi volt, de sokkal okosabb, mint a Füles!
Grisának hívták, de sajnos a képe csak otthon van már meg CD-n, a férjemnek ő volt a kedvence.
Na őt a nagyobbik gyerek is nyugodtan rángathatta, sosem bántotta volna.
Ottó a hidegben hozzábújhatott, hogy ne fázzon, ugyanis nálunk a kutyák a lakásba nem jöhettek be.
Őt el kellett altatni, mert öreg volt, lebénult a hátsó lába (ez a fajtájára jellemző betegség sajnos).
 
 
 

4 megjegyzés:

  1. Részvétem. Nem gondoltatok arra, hogy valakit megbíztok a gondozással?
    A mai ínséges időkben nem kerülne olyan sokba, és valaki biztosan örülne a lehetőségnek.
    Nálunk így volt, egy nagyon korrekt emberke minden két hétben lenyírta a füvet, levágta a sövényt, locsolt, stb. Minden alkalommal fotót küldött az elvégzett munkáról.
    Nagyon jól bevált, és a kert is mindig szép volt.
    :)

    VálaszTörlés
  2. Hát amíg az elzászi házat nem adtuk el, ott ezt a lehetőséget választottuk, de ott nem volt ekkora terület.
    Az a baj, hogy nem lehet mindenkit beengedni...A szomszéd 1-2 naponta ugyan körbejárja a területet, de a munkákra nincs ideje.
    Egyébként meg a férjem szereti ezt egyedül csinálni :-(
    Hát én elviselném, ha már olyan állapotokra érkeznénk, hogy csak ki kelljen pakolni a ruháinkat :-)

    VálaszTörlés
  3. Nekem is ugyanaz jutott eszembe, mint Tilmirnek, csak most ertem ide hozzad!
    Az elzaszi idoszakrol is szivesen olvasnek, ha egyszer lenne kedved irni rola, Gilda!
    Erezzetek nagyon jol magatokat ettol a sok munkatol fuggetlenul! A hely csodaszep lehet, a kutyusok pedig biztosan hianyoznak, ha a gyerekekre valo felugyelet az egyik mellett nem is, maga a kutya tuti!

    Ma irom a mailt is, eddig nem volt sok idom! S valamiert a bloglistamban nem is jelenik meg mindig minden uj posztod...:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elzász csodás hely, szívesen élnék ott :-) Sajnos mi csak 2-3 heteket töltöttünk ott évente egyszer-kétszer...
      Amikor nagyapó meghalt, akkor mág évekig mentünk, de aztán megvették a házat :-(
      A kutyusoknak talán jobb is, hogy nem csak naponta egyszer néz rájuk a szomszéd és ad nekik enni...ezt be kell látni, hiszen a családi élethez szoktak. Kihozni meg nem tudtuk őket.

      Törlés