Egy kis kitérő...

A mostani írásomban kicsit visszakanyarodok a blog indításához.
Miért indítottam? Kinek? stb.
Aztán rátérek arra, hogy most hol tartok, mit érzek...

A megérkezésünk napján nyitottam meg ezt a felületet a saját szórakoztatásomra, illetve azért, hogy a rokonaimnak, barátaimnak így egyben megírhassam, hogy mi is történik itt velünk.
Ez sokáig nagyon jól működött, személyes dolgokat is írhattam kötekedő vélemények nélkül.
Közben sokan fordultak hozzám magánlevélben, én a legjobb tudásom szerint próbáltam segíteni.
Ha valamit nem tudtam, akkor megkérdeztem olyantól, aki azokban a dolgokban jobban képben van.
Ezért egy kicsit átalakultak az írások, próbáltam közérdekű információkat is megjelentetni, ezzel egyidőben mindenkinek válaszoltam, aki hozzám fordult, megtisztelt a bizalmával.
Soha nem érkezett hozzám kötekedő e-mail.
Ez így szépen haladt is a maga útján, nem is éreztem szükségét annak, hogy a kommenteknél moderálást vezessek be.
Aztán jött egy pont, amikor egy ártatlan bejegyzés kapcsán egyesek azt gondolták, hogy ismeretlenül jobban ismerik az életem, mint én.
Ez volt az első eset, amikor arra gondoltam, hogy talán be kellene fejeznem ezt...

Végül csak a kommentek moderálását vezettem be, ezzel biztosítva, hogy ne jelenjenek meg olyan hozzászólások, amiket én nem szeretnék itt látni.
Ez egyesek számára érthetetlen volt, ezért meg is kaptam a magamét a saját blogjukban.
Pedig meg kellene érteni, hogy ez itt az én "játszóterem"...azt jelentetek meg, amit akarok!
Ezzel a személyes dolgok is háttérbe szorultak, mert nem vagyok kíváncsi arra, hogy olyan emberek mondjanak véleményt rólam, akik nem is ismernek.

Most újra főszereplővé váltam, ugyanis elkövettem pár helyesírási hibát a hozzászólásomban (nem magában az írásban).
Gyakorlatilag még azt is kétségbe vonták, hogy van-e diplomám...
Akkor leírtam, hogy a hozzászólás hibákra vonatkozó része igaz, valóban vétettem...
De ebből megkérdőjelezni az eddigi életem kissé túlzás.
Én is ember vagyok, 2 gyerek szaladgál körülöttem általában, amikor ide írok, és ez a figyelmemet megosztja.
Biztosan előfordul, hogy elgépelek valamit, vagy mint ebben a konkrét esetben egy rossz beidegződés miatt rosszul írom le ...
Igyekszem figyelni arra, hogy helyesen írjak, de ettől függetlenül néha becsúszhatnak hibák.
Ezekért elnézést kérek mindenkitől, aki erre érzékenyen reagál.
Elvileg jó helyesíró voltam a gimiben, de hát ezek szerint ez is megkopott:-)

Természetesen erről is született egy bejegyzés az illető saját blogjában, kissé elferdítve a dolgokat.
Elég furcsa volt olvasni egy olyan ember véleményét rólam, aki nem is ismer, de tudni véli, hogy milyen vagyok.
Elolvastam...átlépek rajta!

A jövőben nem kérek a "megmondó emberekből"!
A saját felületükön azt figuráznak ki, akit csak akarnak, ebbe nem szólhatok bele még akkor sem, ha én vagyok ez az illető:-)
Folytatom tovább ezt a blogot, de kissé körültekintőbben fogom megnézni, hogy melyik komment jelenik meg.

Az életben sem szeretem azokat az embereket, akik mindenkinél okosabbnak hiszik magukat, ezért természetesen itt sem.
Szóval mindenki maradjon a saját blogjánál, illetve ha kérhetem, akkor más blogokon keressen helyesírási hibákat!
Az jutott eszembe az említett írás olvasásakor, hogy vannak emberek, akik a bolhából is elefántot csinálnak.
Persze lehet írni a helyesírás fontosságáról, de ez így túl szimpla...nem kelti fel az emberek érdeklődését.
Mennyivel izgalmasabb, ha azzal vezetjük be, hogy egy másik embert szidunk, bár nem is ismerjük.
Hatásvadász...mint sok írás ezen a blogon!
De ez az én véleményem, természetesen biztosan van sok olvasó, aki ezt másképpen látja.
A volt tanítványaim pedig köszönik jól vannak, sőt az sem zavarja őket, ha néha rosszul írok le valamit:-)
Arról pedig, hogy sikerült-e tiszteletet kivívnom a tanítás során az illető nem sokat tud, bár úgy sejti, hogy ebben is képben van, mint mindenben ...