KATT!
Sokszor olvastam már, hogy a család nehezen dolgozta fel, ha az illető külföldre költözött a gyerekekkel férjjel/feleséggel.
A nagyszülők természetesen hiányolják a gyerekeiket, unokáikat, a testvérek pedig nehezményezik, hogy a szülőkről ezentúl nekik kell gondoskodni.
Nekem ebből a szempontból nagyon nagy szerencsém van, mert a családom elfogadta, megértette a döntésünket, és mindenben támogatnak.
Édesapám természetesen hiányolja a lányát, az unokáit, mert nagyon ritkán lát bennünket...
De elfogadta a helyzetet, megérti, sőt egyetért a döntésünkkel!
Persze a telefonok nem pótolják a személyes találkozást, de ő ezeknek is örül. Bár a telefonálást kicsit nehezíti, hogy rosszul hall.
Nekem nagy fájdalom, hogy nem lehetek a közelében, mert már sajnos elég idős és nem is egészséges.
Viszont tudom, hogy ott van a közelében a testvérem és a családja, akik naponta látogatják, elviszik az orvoshoz, gondoskodnak róla...és ezt nekik soha sem fogom tudni viszonozni!
Ők intéznek nekem is mindent, amit otthon kell intéznem, átveszik a postát, befizetik a csekkeket, és a lelkemet is ápolják, ha szükséges.
Mindig van rám idejük, pedig otthon nem éppen rózsás a helyzet, küzdenek ők is a normális életért, mint sokan mások otthon...
Velem örülnek és esetleg velem szomorkodnak, ha éppen úgy adódik, és ezt önzetlenül teszik!
Nagyon hálás vagyok nekik mindenért, most úgy érzem, hogy itt is meg kell ezt köszönnöm.
Ma délelőtt beszéltem telefonon a sógornőmmel, aki éppen édesapámat kísérte a kórházba kontrollra úgy, hogy ehhez szabadságot kellett kivennie.
Ha otthon élnénk akkor meg tudnánk osztani ezeket a dolgokat, de így minden az ő nyakukba szakad, mindent nekik kell megoldani.
Ez számomra rossz érzés, mert szeretnék én is részt venni ezekben a dolgokban, de a mi életünk nem így alakult...
De ők soha nem reklamálnak ezért, sőt mindig azt mondják, hogy csak legyek nyugodt, ők mindent elintéznek!
Szóval! Köszönöm!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése