Üdvözlet mindenkinek!

A mindennapjaimat firkantom ide az új városomban, Genfben...
Illetve hamarosan Franciaország és Douvaine felfedezése fog következni...


2013. április 26., péntek

Különbségek az otthoni és itteni orvosi szemlélet között

Az előző írásomban már érintettem egy ilyet, most a többi, általam tapasztaltat fogom közzétenni.
Gyerekes szülőknek ajánlom ezt az írást :-)
KATT!

1. tapasztalat:
Otthon, ha valamelyik gyerek 3 évesen nem beszél, akkor riogatnak mindenfélével, terápiára küldenek.
Itt azt mondja a szakember még 6 évesen is, hogy majd alakul, 7-8 évesen érdemes ezzel foglalkozni.
Erről részletesen írtam itt!
Teszik ezt otthon úgy, hogy semmilyen tapasztalatuk nincs a kétnyelvű gyerekekkel!

2. tapasztalat
Otthon vannak kötelező védőoltások illetve vannak olyanok, amik a választható kategóriába tartoznak.
Utóbbiakról mi nem kaptunk tájékoztatást, de tudom, hogy ez nem általános otthon sem...csak nekünk abban a kis faluban nem volt szerencsénk.
Általában a tájékoztatás abból állt, hogy itt írjam alá, hogy kérem vagy sem.
Ezért fordulhatott elő, hogy a nagyobbik gyereket 3 évesen megtámadta  a pneumococcus baktérium, ezért majdnem az életével fizetett.
10 napig volt kórházban, csövek lógtak ki belőle mindenhol a műtét után, 8 napig morfint kapott a fájdalmai enyhítésére, az ágyból sem kelhetett fel, de nem is tudott volna lábra állni....
3 hónapig naponta háromszor ette az antibiotikumot, így szépen, lassan rendbe jött. Szerencsére szövődmények nincsenek.
Itt egyik védőoltás sem kötelező, de részletes tájékoztatást kaptunk a költözéskor, hogy melyiket érdemes beadatni, ezért olyanokat is megkaptak a gyerekek, amik otthon nem tartoznak a kötelező kategóriába.
Azóta nem támadták  meg a gyerekeket vírusok, baktériumok.
Ebben az esetben egyébként magunkat is hibáztatom, mert mi is utánanézhettünk volna!
 
3. tapasztalat:
Otthon a piciről kiderítették, hogy fitymaszűkülete van, ami nem javítható húzogatással, műteni kell.
Azt mondták, hogy ne is próbáljam húzogatni, mert csak ártok vele.
Júniusban elmentünk a kórházba, szerencsére csak decemberre kaptunk időpontot a műtétre.
Augusztusban Genfbe költöztünk, természetesen rögtön jeleztük a gyerekorvosnak, hogy ránk ez a műtét vár...
Ő megvizsgálta a gyereket, azt mondta, hogy itt ilyen kicsi korban még nem végzik el ezt a műtétet, hacsak nincs más panasz is mellette.
Várjunk 3 éves koráig, addig pedig igenis húzogassam, mert magától nem fog javulni.
Még nincs 3 éves a gyerek, a probléma megoldódott, szinte biztos, hogy nem kell a műtét...
 
4. tapasztalat:
Tapasztalatom szerint otthon gyorsan szeretik adni az antibiotikumokat betegség esetén. Ez lehet, hogy jó, lehet hogy nem...
Amikor a pici meg volt fázva, a váladék a tüdejében gyűlt össze.
A gyerekorvos itt azt mondta, hogy adhat gyógyszert, akkor legalább 2 hét amíg helyrejön, kitisztul a tüdeje.
Viszont mehetünk tüdőmasszázsra, amivel 2-3 nap múlva már nem lesznek gondok.
Utóbbit választottuk, és valóban 3 nap alatt meggyógyult....
Napi 10 perc masszázs :-)
 
5. tapasztalat:
A nagyobbik fiam nem tanult meg biciklizni annak ellenére sem, hogy volt háromkerekű és kétkerekű biciklije is, próbáltuk is tanítani, de valamiért nem tudta tekerni.
Már otthon kiderült, hogy azért mert a lábai "kifelé" nőnek...
Na nem kell súlyos dolgokra gondolni, de az tény, hogy X-lába volt.
Ezért a pedált nem lefelé, hanem oldalra nyomta :-)
Otthon sürgős gyógytornára utalták, ahová el is vittük, otthon is tornásztunk  vele.
A költözés után ezt is említettük az itteni gyerekorvosnak, aki csak annyit mondott, hogy ez ebben a korban természetes, majd magától rendeződik, nincs szükség speciális kezelésre.
Ma már egyenes lába van, sőt biciklizni is tud úgy, hogy nem jártunk vele gyógytornára.
 
Szerencsére több tapasztalatom nincs :-)
 
 

8 megjegyzés:

  1. Ezt a pneumococcus elleni védőoltást nem ajánlotta a gyermekorvosotok? Itt is igaz a tétel, hogy függ, milyen orvosod van. Szerencsére nekünk semmi bajunk sem volt a magyar orvosunkkal, sőt, nagyon szerettük! Mondjuk, nagyjából megismerhetted a hozzáállásomat, szinte mindennel képben voltam és kérdeztem, kérdeztem, kérdeztem...

    Itt a franciáknál is a legjobb gyerekorvosok egyikét találtuk meg, nagyon jófej a nő és alapos is. Ő az én orvosom is...:) Az a doki pedig, aki kijár hozzánk, ha Domi kicsit betegebb és nem akarom a rendelőbe vinni, pedig állati jó diagnoszta, már írtam róla...

    Fura, hogy pont ma írtál erről, mert reggel néztem a Les maternelle-t és pont az oltások voltak napirenden: ki adatja be, ki nem és miért...mennyire veszélyes stb...érdekes volt.
    Ja, és az is figyelemre méltó, hogy nem engedik be a suliba azt a gyereket, akinek vmelyik kötelező oltása nincs meg vallásra vagy más meggyőződésre hivatkozva...erről nem mondtak túl sokat, így majd utána nézek, de az tény, hogy tényleg alaposan ellenőrizték Dominique 2 (magyar és francia) kiskönyvét.

    Még olvasom tovább, csak itt leragadtam...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most látom, hogy lemaradt egy s...:)
      Szóval helyesen: Les Maternelles-a France5 műsorán minden hétköznap reggel 8.55-től! :)

      Törlés
    2. Abba a kis faluba havonta egyszer járt ki egy gyerekorvos a kórházból.
      Megmérte a gyereket, aztán jöhetett a következő...sietett a következő faluba.
      Nagyon arrogáns nő volt, kérdezni szinte nem lehetett tőle.
      Egy példa: Bent a kórházban vért kellett venni a gyerektől, éppen ő rendelt. Közölte, hogy a fejéből vesz vért, erre a férjem megkérdezte, hogy "Nem lehetne másképpen megoldani?"
      A válasz: "Nem az agyából veszem!"
      Körülbelül ennyire lehetett vele kommunikálni!
      Elvileg a védőnő feladata lett volna a tájékoztatás, de ő meg éppen akkor jött vissza gyesről, nem nagyon volt képben :-(
      Ezért csak a papírt adta...itt kell aláírni, ahogyan az írásban írtam.
      A városban egyébként minden normális gyerekorvos javasolta ezt az oltást, csak mi nem oda tartoztunk...
      De nem voltak soha betegek a gyerekek, ezért semmi nem indokolta, hogy magán orvoshoz vigyük őket!

      Törlés
    3. Basszus, én biztosan nem hagytam volna, hogy a gyerekem agyából vegyen vért az elmebeteg bolondja! Hihetetlen!
      Jobb nektek itt, Gilda.

      Törlés
    4. Egyébként a genfi kórházi orvosok elmondták, hogy előtte sok évig egyetlen ilyen beteg sem volt, ebben az évben pedig tele volt a kórház az ilyen csöves-tüdőgyulladásos gyerekekkel.
      Szóval nem mindig támad!
      A védőnő utólag azt mondta, hogy ő még nem látott ilyen beteget a pályafutása alatt, ezért a saját gyerekeit sem oltatta be ezzel az oltással...így nálunk sem erősködött!

      Törlés
    5. Más orvosok az 1 hetes csecsemőtől is tudtak a karjából vért venni...

      Törlés
    6. Domitól is vettek már vért és nagyon figyeltek rá...persze, a karjából. Ha a fejéből vagy az agyából akart volna valaki vért venni, hát tuti, hogy nem hagyom és az is biztos, hogy következményei lettek volna.

      Domi megkapta az ajánlott oltásokat is és már itt is beadták neki az ajánlottakat is. Dorka is túl van a hepatitises oltáson. Azon is sokat agyaltak a szülők-orvosok itt is- ott is, de én végül úgy döntöttem, hogy jobb, ha van, mintha nincs. Így az apjával közösen beoltattuk. Hozzáteszem, nem volt olcsó. Dominak is volt olyan oltása, ami baromi drága volt és nem támogatta egyiket sem egészségbiztosító.

      Törlés
  2. A többihez nem tudok érdemben hozzászólni..max annyit, hogy a francia orvosok sem szeretik gyógyszerezni a gyereket, sőt még a lázcsillapítókkal kapcsolatban is kioktattak, hogyan használjam őket felváltva...

    Ez engem is pozitívan ért, ismerve a francia "gyógyszerzabálási" szokásokat: fáj a fejed: egy gyógyszer, fáj a gyomrod- hopp egy másik és így tovább...viszont az orvosok és a gyógyszerészek nem javasolják, inkább a franciák öngyógyító meggyőződése az, ami miatt rengeteg gyógyszer fogy.

    Amúgy azon gondolkodtam, ha esetleg bármi bajom lenne, mennyivel jobb, hogy közel van Genf, Lyon stb...annyi mindent tudok már a kórházi rendszerekről, így biztos vagyok abban, hogy mindenki jó kezekben van...Párizzsal kapcsolatban már lennének kételyeim- onnan is vannak infóim.

    VálaszTörlés