Üdvözlet mindenkinek!

A mindennapjaimat firkantom ide az új városomban, Genfben...
Illetve hamarosan Franciaország és Douvaine felfedezése fog következni...


2013. február 5., kedd

A mai ebéd

Ma megint főzni voltam.
Pontos receptet ugyan nem tudok adni, de leírom az ételek különlegességét.
KATT!

Természetesen salátával kezdtünk, amiben 3 féle saláta volt endívia, cikória és madársaláta.
Volt még benne szójacsíra és körte, ami érdekessé tette az ízét.
Az adag kb. 20 személyre készült, ebbe került 3 körte, tehát nem ez adta a fő ízt, de nagyon érdekes volt, amikor egyet-egyet bekapott az ember.
Én mondjuk szeretem az édes és sós ízek egyvelegét, szóval nekem nagyon ízlett.
A másik különlegessége az volt, hogy mogyoróolajjal készült, ami nem tartozik az olcsó kategóriába.
A Wikipédia ezt írja:
"Az olaj intenzív mogyoróaromája minden salátához és teljes értékű élelmiszerhez is jól illik. Ugyanakkor kiváló bőrtápláló olaj is, amely számos különféle bőrápoló termék összetételében megtalálható. A mogyoró 60%-ban tartalmaz zsíros olajat, 18%-ban fehérjét, valamint sok enzimet és nyomelemet (főként mangánt és ként). Nagyon magas az E-vitamin-tartalma is."

A második fogás leves volt, amiben sárgarépa, krumpli, bab és spenót volt.
A spenót nem pépesítve, hanem apró darabokban került bele, ezenkívül tésztát tett bele még a szakácsnő.
Ez nem levestészta volt, hanem kisebb méretű, nálunk köretnek használt tészta.
Ezt a fiam nem ehette volna meg mivel van benne glutén, de a hölgy még a tészta belefőzése előtt szedett ki neki 1 adagot, így ő is megkóstolhatta.
Tálaláskor reszelt sajt és pirított kenyérdarabok kerültek még bele.
Nagyon laktató volt, mivel sokkal sűrűbb volt, mint az általunk megszokott leves.
Én kétszer szedtem a salátából és a levesből is, ezért itt már nagyjából úgy éreztem, hogy más már nem fér belém.

De a desszertet is meg akartam kóstolni:-)
Ez egy hagyományos gyümölcssaláta volt narancsból és almából, a szokásos édes öntettel.
A különlegességét a pirított szezámmag adta, amit belekevertünk.
Na ebből már csak egyszer tudtam enni, de kaptam belőle itthonra is.

Mivel ma viszonylag kevesen ettek, ezért csak 1 asztalt terítettünk meg, oda ült mindenki.
Az idősek nagy érdeklődéssel kérdezgettek Magyarországról, a családunkról, stb.
A fiam ugyan elég félénk az idegenekkel, de a végére ő is belemelegedett, és beszélgetett a nénikkel, bácsikkal.
Egyébként tetszenek neki ezek a közös étkezések, már tegnap este nagyon türelmetlenül várta a mai ebédet.
Szóval ez is egy jó nap volt:-)
Arra is megkértek, hogy valamelyik kedden én főzzek nekik valami magyar ebédet, de egyelőre még azt mondtam, hogy ilyen sok emberre én nem merek főzni, mert nem ismerem az adagokat.
De talán majd még meggondolom magam:-)

2 megjegyzés:

  1. Vannak olyan weboldalak (sajnos nem emlékszem a nevére), ahol ha megadod, hogy hány főre szeretnél főzni, akkor kikalkulálja a hozzávalók mennyiségét. A nyári bográcsozáshoz én is innen puskáztam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Inkább azzal van bajom, hogy mi lesz, ha elrontom, bár imádok főzni:-)
      Szóval elsősorban a bátorságomat kellene ehhez összeszedni, az adagokat meg lehet oldani...
      Csak ezt nem tudtam franciául elmondani.

      Törlés