Üdvözlet mindenkinek!

A mindennapjaimat firkantom ide az új városomban, Genfben...
Illetve hamarosan Franciaország és Douvaine felfedezése fog következni...


2011. november 11., péntek

Péntek...

Ma is dolgozik a férjem, én viszem-hozom a gyereket a suliból. Közben a picivel itthon vagyok, sajnos elég rossz idő van.A pici mellett tanulni nem lehet.
Így játszunk.:-)
Talán délután majd alszik egy kicsit.
Tegnap elmentem a gyógytornászhoz és szerintem elég jól elmondtam, hogy vége a kezelésnek, nem jövünk többet. Úgy nézett ki, hogy a nő akinél az üzenetet hagytam megértette.
Szóval azért haladok a francia nyelvben.
Sajnos nincs kivel beszélgetnem, így nem annyira tudok fejlődni.
Nem annyira, amennyire szeretnék.
Az, hogy itt élünk a gyerekek szempontjából nagyon jó...csak én érzem magam egyedül.
Nincs itt a családom, ez nagyon rossz nekem.
Nézegettem, hogy honnan látogatják a blogomat. Láttam, hogy Amerikából, Angliából, Németországból, Svájcból és még Oroszországból is.
Gondolom olyan emberek, akik szintén távol élnek a hazájuktól.
Nem kommentálják a bejegyzéseimet, így ezt csak én gondolom.
Ezt a blogot azért nyitottam, hogy a családom követni tudja az életemet és naplóként is tekintek rá.
Néha visszaolvasom, hogy mi történt velünk.
Nem haragszom meg, ha valaki hozzászól...:-)
Egyébként a tegnapi tanfolyamon a kiejtés volt a fő téma, ami ugye a francia nyelvben igen lényeges.
Nagyon jó, hogy ezzel sokat foglakozunk.
Amikor a könyvből egyedül tanulok, akkor ez nagyon sokat segít nekem.
Elég vicces volt a kedd esti tanfolyam....a számokat tanultuk.
Illetve keddre már meg kellett volna tanulnunk, de a többségnek (nekem sem) nem sikerült.
Ez azért vicces számomra, mert matematika tanár vagyok és nem maradnak meg a fejemben a számok franciául:-)

2 megjegyzés:

  1. Szia. Neharagudj, hogy így ismeretlenűl írok neked, de szeptember óta olvasom a blogodat, mert mi is készülünk ki, és igen hasznos dolgokat tudok meg tőled. A férjem már február óta kint van Genfben, azon belűl Lignon de avenue-ben. Ha lezárúl a gyerekeknek a félév itt Magyarországon, jövő februárban mi is megyünk a férjem után. Részben tartok ettől a kiköltözéstől, mert igazából sok mindennel nem vagyok tisztába, pl. az iskolarendszerrel, bár sok hasznos dolgot írtál ezzel kapcsolatban is. Nekem 3 gyermekem van, 3, 11, és 13 évesek, a két nagy mint magántanuló marad a magyar iskolába, de itt kint is be szeretném őket iratni, kb. 3 havonta akarunk majd hazajönni a vizsgák miatt, meg persze a rokonság miatt. Franciául sem tudunk, írtad a blogodban, hogy vannak állami nyelviskolák. Szóval sok mindent még homályosan látok, de egy biztos: már nagyon készülünk ki a férjemhez. Ha esetleg kint leszünk jó lenne más magyarokkal is találkozni, te nagyon szimpatikus vagy, bár olvasva a blogodat elég elfoglalt is, mindenesetre örülnék, ha egy-két információval majd a jövőben tudnál segíteni (iskola, ovoda stb..). Köszönettel: Vitáros Zsoltné (viti.krisz@gmail.com)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Írtam neked e-mailt! Szívesen segítek majd!!!!
    Még arra nem jöttem rá, hogy a saját blogomban, hogyan tudok a saját nevemen megjegyzést küldeni:-)
    Gilda

    VálaszTörlés