Üdvözlet mindenkinek!

A mindennapjaimat firkantom ide az új városomban, Genfben...
Illetve hamarosan Franciaország és Douvaine felfedezése fog következni...


2011. november 8., kedd

Egy sűrű nap...

Tegnap igen nehéz napom volt, egy perc pihenő sem volt.
Reggel én vittem a nagyot az iskolába, mert apa dolgozott. Csak este végzett.
Utána rohantunk a villamosra.
Nem jártak a villamosok, mert egy autó nekiment egy villamosnak. Buszok jöttek helyette.
Arra meg nem fértünk fel, csak az ötödikre.
Az emberek szinte félrelökik a babakocsit, hogy ők fel tudjanak szállni :-(
Mire mindenki felszáll, nem fér fel a babakocsi.
Na ez akár M.o.-on is történhetett volna.
Az ötödikre is csak azért tudtunk felszállni, mert egy nő elkezdett kiabálni, hogy húzódjanak beljebb, mert még lent van 2 babakocsi.
Ugyanez volt tavaly, amikor reggel villamossal akartam menni a kórházba a nagyobbik fiamért:-)
Na így majdnem elkéstem a tanfolyamról.
A tanfolyam jó volt, normálisan tanultunk. A tanárnő végre nem a lustákhoz igazodik.
El kellett jönnöm negyed órával hamarabb, mert különben nem értem volna oda fél 12-re az iskolához.
Hazavittem a gyerekeket...ebéd.
Fél 2-kor vittem vissza a nagyot.
Utána rögtön elmentünk a picivel a gyógytornászhoz időpontot kérni.
Persze nem volt bent, csak 5-re ment.
Elmentünk az egyetemhez és vettem egy könyvet a francia igeragozással.
Ez igen hasznos, ugyanis rengeteg rendhagyó ige van a franciában.
Hazafelé ettem egy kebabot (gyrost), nagyon finom volt.:-)
A boltban vettünk kenyeret és rohanhattunk a suliba, mert a nagy 4-kor végzett.
Aztán visszamentünk a gyógytornászhoz.
Úgy volt, hogy hétvégén telefonál az új időponttal. Szombaton nem hívta a férjemet, vasárnap pedig nem volt hajlandó bekapcsolni a telefonját...
Persze akkor hívott a fickó...
Na már mindegy, kaptunk időpontot 5.50.
Ez azt jelentette, hogy hazamentünk, kb fél órát otthon voltunk és mehettünk is vissza.
A tüdő masszázs után hazamentünk és készülődtünk a lefekvéshez.
Hazajött apa, persze a nagyobbik nem akart lefeküdni, amíg az apja ébren van.
A picit nehezen ugyan, de sikerült elaltatnom.
A nagynak már fel kellene kelnie, de nem tud...hiába mondom, hogy időben le kell fektetni...
A pici már 6-kor felkelt:-)
Tegnap nem tudtam tanulni semmit....
Most pedig kirángatom az iskolás gyereket az ágyból...
Na most itthon vagyunk ebédszüneten.
Voltunk a masszázson, a kicsi fiam szépen javul. Valószínű, hogy holnap már nem kell menni, majd holnap megmondja a doktornő. A férjem viszi a kivizsgálásra.
Lassan készülődünk, mert vége az ebédszünetnek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése