Az én karrierem Svájcban - 6. rész

Jön a folytatás...
KATT!

Az én karrierem Svájcban - 6. rész
Baromi élvezettel szürcsölte a levest az öreg. Kicsit csípősre csináltam, mert a gulyásleves az csak úgy jó.
A Zsuzsi néni trükkjei beváltak, az öreg nagyon elégedett volt a munkámmal, így reggel nem mentünk a vonatjegyért, hanem azt mondta, hogy én szorgalmas, precíz, Svájcba való ember vagyok, egy született önálló "Házvezetőnő".
Ő szerez nekem helyet az ismerősei között, valamelyik jobb módú magyar családnál egy pár hétre, hogy ha újra otthon leszek, ne kelljen üres zsebbel kezdenem újra. 

De a lelkemre kötötte, hogy nehogy szégyent hozzak rá, mert nem csak az elején, hanem mindig úgy kell dolgozni, mint nála! 

Másnap reggel már kezdtem is az aranyos magyar családnál, akiknél még most is dolgozok. 

A főnökasszony azt mondta, hogy arra a két két hétre, amíg itt leszel náluk, kapok 500 frankot, ami ugyan nem sok, de nem kell semmire se költenem. Itt meg lessz mindenem: koszt, logie, saját szoba, munkaruha, stb... 

"Úgy tudjuk hogy Te önállóan mindent el tudsz látni a háztartásban, ehhez csak az jön még, hogy néha az unokák, ha jönnek, foglalkozni kell velük, játszani, stb. Azonkívül a nagypapa gondját kell viselni, aki bizony néha a gatyába is csinál."

Hu-ha..... Na ezt megkaptad Rozi, gondoltam. Itt aztán nem igen lesz időd semmire, ez egy 24 órás állás. 

Hát, akik kicsaltak, több mint a háromszorosát ígérték... persze ígérni mindent lehet, de ez most egy konkrét ajánlat. 

Tehát nem volt nehéz választani, mert pénzem otthon nincs, csak adósságom. Átszámoltam az 500 frankot forintra és persze elfogadtam... 

A két hét a Zsuzsi mama tanácsainak szigorú betartásával telt el. Nem győzték dícsérni, amit főztem. A renddel is elégedettek voltak. A tisztaságért csak a nem létező legyek reklamáltak, hogy olyan tisztasgá van, hogy kitörik a nyakukat, ha le akarnak valahová szlálni. 

Séta közben a gyerekekkel az utcán megszólított egy velem egykorú, babakocsit toló nő. Magyar volt és biztos hallotta, hogy a gyerekekkel magyarul beszélek. Egy kicsit összebarátkoztunk, röhögtünk dumáltunk. Jó volt egy kicsit beszélgetni valakivel, időnként találkoztunk. 

Később aztán kérdeztem, hogy hol van a férje? Dolgozik? -Nem. Nincsen... és? és? kérdően mutattam a gyerekre a kocsiban... 

-Ö az én mindenem.. 

Gondoltam ez normális egy anyánál... 

-Hát, kérdeztem. Hát nem tudtál vigyázni??? 

-VIGYÁZTAM! - mondta ő nevetve, he-he - HOGY EGY CSEPP SE MENJEN MELLÈ!!! Ha-ha-ha... 

- Miért talán extra terhes akartál lenni??? 

IGEN! Megcsináltam Svájcban a karrieremet... mondta büszkén hencegve. 

Aztán elmondta, hogy az állam fizeti a lakását, az államtól kap még pénzt a megélhetésre. Továbbá a gyerek svájci apja, az is ad neki ha kér, és ő nem szégyenli magát, kér ... nem is egyszer háromszor is havonta. 

És várta a tapsot, hogy én mondjam hogy ő milyen ügyes, okos, bölcs... 

Hát igen, ez is karrier, de én az én egyszerű, őszinte, karrierbüszkeségem nem cserélném el az övével....