KATT!
Hogy miért bátor? Mert ezzel olyan támadásoknak teheti ki magát, amikre esetleg nem is számított, amikor elkezdte megosztani az írásait az életéről.
Szerencsére egyelőre még csak a helyesírásba kötöttek bele, jó magyar szokás szerint, a többség várja a folytatást.
Engedélyt kértem és kaptam arra, hogy az írások itt is megjelenjenek.
Most az elsőt teszem ki, de kíváncsian várom, hogy érdekel-e benneteket, hogy hogyan is kezdődött!
Az én karrierem Svájcban - 1. rész
Egy
jól menő magyar családnál vagyok házvezetőnő. Vezetem a háztartást,
főzök, takarítok, rendben tartom a házat, ellátom a nagypapát. Néha, ha
jönnek az unokák, játszok velük is. Üzleti tárgyalásokon felszolgálok.
Eleinte megalázónak tartottam, hogy olyan vagyok, mint egy cseléd, el
akartam menni egy rendes munkahelyre, de hála istennek a facebook-barátaim lebeszéltek. Aztán később megszoktam és most már nagyon jól
érzem magam, mert nem éreztetik velem, úgy vesznek már, mint egy
családtagot.
Van egy külön szobám, szabadidőm nem sok van, de ha nincs
mit csinálni, akkor nem szól rám senki, de nem is kell, mert ha valami munka
van, akkor magamtól csinálom.
A főnökasszony olyan, mint a barátnőm,
társalgunk, pletykálunk magunk között. Egy csomó ruhát ajándékoz nekem
rendszeresen, amiket már megunt, úgyhogy nem kell semmire sem költenem.
Ugyan nem keresek sokat, de azt minden hónap végén kérés nélkül
megkapom és tulajdonképpen mindet félre tudom rakni. Magyar szempontból
van is már egy kisebb vagyonom, amiből már vidéken tudnék is egy házat
venni. Hiszen mindenem megvan, koszt, szállás... Annyit eszek, amennyit
akarok /néha talán egy picit sokat is/.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése