KATT!
A lényeg, hogy sokan vannak ,akik gyermekkel külföldön élnek, vannak köztük olyanok, akik vegyes házasságban élnek, illetve vannak olyanok, ahol az egész család magyar.
Az utóbbiaknál gondolom egyértelmű, hogy a gyermekeikkel magyarul beszélnek otthon és egyéb környezetben is.
Természetesen az élet többi területén, például az iskolában a gyerekek az adott ország nyelvét használják.
Így magyarul is megtanulnak, amit én nagyon fontosnak tartok!
Az első csoport képe viszont eléggé változatos...
Tudok olyan házasságról, ahol a magyar szülő inkább angolul beszél a gyerekkel, illetve az ország nyelvén, mert nem tartja fontosnak, hogy magyarul is beszéljen.
Ezt mondjuk nem tudom megérteni, de az ő dolga...
De vannak olyan vegyes házasságok is, ahol csak akkor beszél magyarul a gyerekekkel az anyuka, ha otthon vannak és a férj nincs otthon.
Ha már a férj is otthon van, akkor a férj anyanyelvét használja, mert sértheti az apukát, ha nem érti, amit az anyuka mond.
Máshol pedig kifejezetten pofátlanságnak tartja, ha az anyanyelvén szól a saját gyerekéhez...
Jó, legyen...ő így gondolja!
Az én tapasztalataim:
Amikor a nagyobbik gyerek megszületett nem beszéltem franciául, de mégis én ragaszkodtam ahhoz, hogy a férjem csak ezen a nyelven beszéljen hozzá.
Természetesen nem értettem eleinte semmit, de nem sértett ez a dolog, örültem, hogy mindkét nyelvet hallja. A következetesség fontos!
Azóta is ragaszkodunk hozzá, hogy a férjem csak franciául, én pedig magyarul szólok hozzájuk.
Bármilyen környezetben!
Soha (!) nem vettem még észre, hogy ezért bárki is megsértődött volna itt, inkább kérdezgetik, hogy éppen mit mondtam, és próbálják megtanulni a magyar szavakat.
De persze ezek az én tapasztalataim, mások gondolhatják, hogy sértik az adott ország polgárait, ha a saját anyanyelvükön beszélnek a saját gyerekeikkel...
Ez egy érdekes téma.
VálaszTörlésSokszor leírtam a saját véleményem róla, azt is, hogy azért is dühös vagyok, hogy a saját családomban van olyan rokonom, akivel nem tudom magyarul beszélni, holott az egyik szülője magyar.
Azt egy nagyon gyenge, és buta kifogásnak tartom, hogy az egyik fél nem érti mit mond a másik és ez bizalmatlanságra adhat okot. Ott már probléma is van (szerintem).
Én már megbeszéltem a gyerekeimmel is, hogy amennyiben nem magyar lesz a párjuk (nagy esély van rá), a gyerekeiket megtanítják magyarul. A szívem szakadna meg, ha nem tudnék az unokáimmal magyarul beszélni.
És akkor nem beszéltünk még a későbbiekről. Ki tudja mi lesz 20- vagy 30 év múlva? Lehet, épp nagy szükség lesz rá valamiért..
Szerintem ti nagyon jól csináljátok!
:)