Csütörtököként fél órával előbb elhozom a nagyobbik gyereket az iskolából, mert 4-re megyünk a logopédushoz, ahol egyébként nagyon szépen fejlődik a kiejtése.
Busszal kell mennünk, ami az én fiamban kis félelmet kelt az irataim, telefonom, pénztárcám tekintetében...
KATT!
Mint leírtam, a buszon lopták el a pénztárcámat az összes iratommal, velem volt a 2 fiam is.
A nagyobbik megijedt, nem is értette, hogy miért léteznek ilyen emberek. Ezt persze elősegítette az, hogy az egész napunkat a rendőrségen töltöttük, miután végre találtunk egyet, ami nyitva van szombaton is.
A mai napig nem felejtette el...
Tegnap, amikor öltözködött a folyosón, akkor a következő párbeszéd zajlott le:
"- Anya, itt van a bérleted?
- Igen!
- A pénztárcád is?
- Igen, itt van a kabátom belső zsebében a telefonommal együtt.
- Biztos?
- Igen, de a kedvedért leellenőrzöm!"
Megnéztem, megmutattam, megnyugodott...
A buszmegállóban újra kérte, hogy nézzem meg, aztán örült, hogy rendben van minden.
Amikor végzett a logopédusnál, akkor szintén mindent meg kellett neki mutatnom, majd az utcán közölte velem, hogy jobb lenne, ha ezeket áttennénk az ő táskájába, mert akkor biztosan nem fognak elveszni.
A buszon megszámolta az utasokat, csak 10-en vannak...ilyenkor nem jönnek a zsebtolvajok!
De azért párszor még kellett ellenőriznem is.
Mindezt teszi 6 és fél évesen...
Ilyenkor azért elcsodálkozom a fiamon. A pici még csak annyit értett az egészből, hogy várakozni kell, de a nagy szerintem egy életre megtanulta már most, hogy a tömött buszon nagyon kell vigyázni.
Még semmi hír a pénztárcámról, valószínűleg valamelyik nagy kuka mélyén végezte és már a szeméttelepen van az összes iratommal együtt.
Lassan kezdem majd a jogosítványom beszerzését a Nagykövetségen keresztül, de majd fogok erről is írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése