Mi az ami tetszik itt?

Most éppen ráérek gondolkodni...azon gondolkodom, hogy mi tetszik itt Genfben.
1. A nagyobbik fiam iskolaelőkészítőbe jár. Még csak 4 és fél éves, de nagyon szépen fejlődik.
Gyönyörű dolgokat készít, fest, ragaszt, rajzol, stb.
Ide is tettem az egyik művét:-)
Nem tudom, hogy otthon az óvodában fejlődött volna-e ennyit, de azt gyanítom, hogy nem.
A beilleszkedéssel problémái voltak, mert nem beszél franciául. Igaz mindent megért.
Azt vettem észre, hogy az iskolában franciául beszél és egyre többet.
Van barátja is, egy japán kisfiú. Uischiro-nak hívják. Nagyon jól el vannak együtt.
A többi gyerekkel is barátkozik már.
Neki mindenképpen jót tett, hogy kijöttünk.
2. A közlekedés...
Itt, ha megközelíted a zebrát (főleg babakocsival), akkor az autók megállnak és mosolyogva (!) átengednek. Hát ez otthon nem jellemző.
Sőt...ha én megyek kocsival és át akarok engedni egy gyalogost, akkor igen kell vigyáznom, hogy a mögöttem lévő ne jöjjön belém. Sajnos...
Mindenki betartja a sebességhatárokat, igaz rengeteg trafipax van kihelyezve az utak mellé és a büntetések is nagyon magasak.
Ebből adódik, hogy nem dudálnak idegesen, ha lakott területen belül 50-nel mész.
Ezért elég könnyen megbirkózok az itteni nagyobb forgalommal, amikor vezetek.
Iskolák környékén Genfben max. 40-nel lehet menni (trafipaxok ellenőrzik!), Fr. országban 30-al!
Ott sem érdemes túllépni ezt a sebességet, mert a műszerek rögtön bemérnek!
Ha piros lámpán átmész, azonnal lefotóz a gép!
A sárgánál nem...nem is értem az otthoni újabb szabályt, miszerint folyamatos sárgán való áthaladásnál büntetnek.
A sárga az sárga, a piros az piros! Vagy nem?
3. Az emberek...
Kedvesek, segítőkészek. Mosolyognak rád, megkérdezik, hogy hogy vagy.
A parkban az idegenek is köszönnek. A kisebbik fiam mindegyikre mosolyog, sőt megfogja a kezüket és el akar menni velük. Ez nagyon tetszik az embereknek, ezért köszönnek, megdícsérik a picit (meg a nagyot is, ha velünk van).
4. Vásárlás...
A boltokban igen kedves, türelmes eladók vannak. A pénztáros nyugodtan megvárja, hogy bepakoljon az ember a kocsiba és utána fizet. A sorban állók sem idegeskednek (csak én néha, mert ezt nem szoktam meg).
Fr.országban az árak kb. olyanok, mint otthon. Genfben kicsit magasabbak, de a bio cuccoknak jó ára van.
És nagyon nagy a választék bio dolgokból.
5. Nyelvtanfolyamok...
Kettőre is járok, így együtt jók. A tanulásban mindenképpen segít a nyelvi környezet.
Egyre több mindent megértek és egyre több mindent tudok mondani...
Ez nagyon tetszik...végre én is meg tudom majd értetni magam a külvilággal :-)
6. Együtt a család. Ez a gyerekek szempontjából nagyon jó.
7. A kutyák..
Rengeteg embernek van itt kutyája (arányaiban több, mint otthon szerintem). A lakásban tartják őket, így viszik őket sétáltatni.
A járdák mellett vannak kutyazacskók, amikkel a kutyakakit össze lehet szedni és ki lehet dobni a kukába. Ezek sosem üresek, mindig van bennük zacskó!
A gazdik zöme használja a zacskókat és eltakarítja a piszkot.
Persze itt sem mindenki...de ahhoz képest, hogy több kutya van, kevesebb a kaki a járdán. :-)
8. Szemétgyűjtés...
Mindenhol szelektív szemétgyűjtés van. Az emberek ehhez hozzászoktak és mindent a megfelelő kukába dobnak.
A papírt a papírkukába (külön az újságot és a kartont), az üveget az üvegkukába (néhol még színenként is válogatás van).
Ezek a gyűjtők a mi házunkban is meg vannak.
Aztán az utcákon van műanyag, fém hulladéknak is kuka.
Az iskolaudvarokon is vannak szelektív gyűjtők!!!!
Ami nem tetszik...
1. Még nem találtunk megfelelő lakást...de ez talán változni fog. Keressük, de hát kevés van.
Itt nem hirdetik táblák, hogy eladó a ház. Ugyanis rögtön elkelnek a jók, a rosszak meg nem...
Kicsit problémás az ingatlanközvetítők hozzáálllása. Ha megnézel egy házat és nem tetszik, utána elfelejtenek..."Első dobás" - ha elsőre nem tud eladni, vagy kiadni  neked egy házat, utána már nem foglakozik veled. Pár kivétel azért van, a fiatalabbak még nem alkalmazzák ezt.
Ezért állandóan az internetet bújjuk, ha van időnk és keressük a megfelelő házat, lakást.
2. Nem találtunk ovit a picinek, de ez sem rajtunk múlik. Egyszerűen nincs hely.
Fent vagyunk a várólistán...
3. Nincs rendes internetem, csak a Wifi. Ezzel meg nem lehet rendesen Skype-olni.
Na ez a férjem fukarságának a következménye...:-)
4. Messze vannak a rokonok...hiányoznak!
5. Magasak a biztosítási, lakásfenntartási költségek. A tömegközlekedés is drága.
Hát most ennyi jutott eszembe. Úgy látom, hogy több a jó, mint a rossz.