Na ez egy szép nap volt...
A férjem és a nagyobbik gyerek elmentek Elzászba, majd a hétvégén jönnek vissza.
Én a kicsit elvittem az orvoshoz. Be van gyulladva a füle és a torka.
Kapott antibiotikumot és 2 féle lázcsillapítót, amit felváltva kell adni neki, amíg lázas.
Orvos után aludt egyet, evett...aztán elmentünk vásárolni.
Délután itthon játszottunk. Már sokkal jobban van, lehet hogy holnap már nem is kell neki lázcsillapító.
Az antibiotikumot 10 napig szedi, utána kell visszavinni az orvoshoz.
A férjem leírta az orvosnak, hogy mi a baja a gyereknek. Aztán az orvos nekem mondta el, hogy mi a baj és mi a teendő.
Szerencsére megértettem mindent, amit mondott.
Este kimentem az erkélyre és a pici fiam bezárta az ajtót. Ez egy olyan ajtó, amit csak belülről lehet kinyitni.
Na...a férjem ugye Elzászban van a nagyobbik gyerekkel...1 hetet nem várhatok kint az erkélyen:-)
Szerencsére nem hagytam benne a bejárati ajtóban a kulcsot.
Jött egy nő, szóltam neki, hogy küldje ide a házmestert (neki van kulcsa a lakáshoz).
Kinyitotta az ajtót és beengedett...
Nem is értem, hogy hogyan tudta a gyerek bezárni az ajtót, elég nehéz a kart felemelni vízszintesig.
De valahogy megoldotta:-)
Gondolom a házmester is a pokolba kívánt.
Azt hiszem 3 éve volt, amikor még csak a nagyobbik gyerek volt meg...aludt én meg bezártam a lakásba és lementem a mosógéphez.
Hoztam fel a ruhákat, a liftben a kulcs kiesett a kezemből, pont bele a liftaknába.
A férjem késő estig dolgozott...
Mentem a házmesterhez. Nem nagyon értette, hogy mi a bajom, de végül kinyitotta az ajtót.
Másnap a férjem elmagyarázta, hogy mi történt és közösen (egy mágnes segítségével) kiszedték a kulcsot az aknából.
A különbség a két eset között csak annyi, hogy most meg tudtam értetni magam a nővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése