Üdvözlet mindenkinek!

A mindennapjaimat firkantom ide az új városomban, Genfben...
Illetve hamarosan Franciaország és Douvaine felfedezése fog következni...


2011. október 4., kedd

Harapás...

Pénteken a fiam megharapott egy japán kisfiút az iskolában és az sírni kezdett.
Nekem nem szólt a tanárnő (gondolta úgy sem értem, hogy mit akar mondani) és a fiunk is hallgatott...
De hétfő reggel ajándékot vitt a fiúnak, amit nem tudtunk mire vélni.
Hétfőn mondta a tanárnő a férjemnek. Kérdeztük a gyereket, hogy miért harapta meg.
Azt mondta, hogy csak játszottak.
A másik fiú szerint veszekedtek, de ezt az én fiam tagadja.
A mi gyerekünk amúgy sem egy verekedős fajta.
Bár itt az iskolában sajnos meg kell tanulnia megvédeni magát, mert különben mindig bántani fogják.
Nagyon veszekedni nem tudtak, mivel a másik fiú nem ért és nem is beszél franciául. Az én fiam ugyan mindent megért de a beszédben még fejlődnie kell.
A férjem biztosította az anyukát, hogy nincs probléma a gyerekek között, szeretik egymást.
Erre a végszóra kézenfogva kijött a 2 gyerek a teremből:-)
Pár nappal ezelőtt egy másik fiú megütötte az enyémet annyira, hogy monokli lett a szeme alatt.
Akkor nem szólt a tanárnő...mi sem csináltunk belőle ügyet, előfordul ez gyerekek között.
Apa elment vásárolni, elvitte a picit is. Van egy kis nyugalmam.
Este megyek a másik tanfolyamra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése