KATT!
A múlt héten pár napra eltűntem, nem volt időm még a számítógépet sem bekapcsolni.
A kisebbik fiam a bárányhimlő miatt itthon maradt 3 napot, utána kezdtük volna az ovit hétfőn, de ő nem akart menni.
Már a buszon ordított, az utazó emberek "nagy örömére", az óvoda előtt viszont teljesen megmakacsolta magát. Vissza akart fordulni, hol azt hajtogatta, hogy haza akar menni, hol azt, hogy iskolába, ugyanis először mindig a nagyot visszük el közösen a suliba.
Fogtam a kezét, ő pedig húzta-húzta, mert mindenképpen az ellenkező irányban akart indulni.
Egyszer csak azt mondta, hogy fááááj...
A jobb karját mutogatta (amit fogtam), de nem láttam rajta semmi problémát, bár nem akarta mozgatni. Pár ének, vers, mese után hajlandó volt felmenni az oviba, ott is hagytam.
Pár óra múlva hívtak, hogy nem használja a kezét, valami gond van.
Esküszöm, nem rántottam meg, csak fogtam, hogy ne szaladjon ki az úttestre!
Másnap reggelre nem változott a helyzet, így orvoshoz mentünk, a gyerekorvos rögtön sebészhez küldött, mondván, hogy ezzel ők nem foglalkoznak.
Oda persze csak időpontra lehet menni, de a nagyon kedves bácsi - látva a kétségbeesésemet - rögtön fogadott bennünket. Elmeséltem, hogy mi történt, ő pedig kicsit megmozgatta a fiam kezét. Utána a biztonság kedvéért csinált röntgent, de szerencsére nem látott problémát.
Mint kiderült, a könyöke mozdult egy kicsit ki a helyéből, de ezt ő már észrevétlenül az első vizsgálatnál helyretette, a röntgen után már rendesen használta a fiam a kezét, nem is fájt neki.
Szóval! Ő már 1,5 éve jár oviba, általában imádja, de azért neki is vannak olyan napjai, amikor nem akar menni.
Fel a fejjel, elmúlik!
Hogy miért nem akarnak ilyenkor menni? Ki tudja?
Az én fiam talán megszokta, hogy velem tölti a napjait...
A másik lehetőség, hogy az óvónők szerint is fejlettebb a társainál, inkább vágyik már az iskolára, ahol feladatokat kap, hiszen a nagynál folyamatosan azt látja, hogy itthon is tanul.
Én nem tudom...
Ha már róluk írok, akkor megemlítem az óvodai megbeszélést, ahol kiderült, hogy fejlettségben a többiek felett van, nagyon jó a koncentrációs képessége, aminek majd az iskolában hasznát veszi. Csupa jót mondtak róla, bár azt megemlítették, hogy "vezér" lett pár gyerek körében, a többiekkel nem foglalkozik. Természetesen ők is hallják, hogy neki is van kisebb kiejtési problémája, ő valószínűleg pösze lesz, szóval úgy néz ki, hogy a logopédust nála sem hagyhatjuk majd ki.
Közben a naggyal is volt megbeszélés a logopédussal, aki szerint nagyon szépen fejlődik. Nála viszont azt a problémát látják, hogy nem okoz neki problémát, ha nem játszanak vele, egyedül is jól elszórakozik a szünetekben...
Két különböző karakter, erre én ezt mondom!
Persze rákérdeztünk a kicsire is, de szerinte még korai a vizsgálat, ha szeptemberig nem javul a hangok kiejtése, akkor lesz csak érdemes elvinni.
Na kb. bepótoltam a lemaradásomat...
És most jön mindjárt egy újabb fontos francia ige, azoknak, akik tanulásra vágynak :-)
VálaszTörlésEbből nehogy lelkiismereti problémát csinálj!!!
VálaszTörlésAz is lehet, hogy előzőleg - játék közben - , rántotta meg a kezét.
A lényeg, hogy nincs semmi komoly baja.
:)
Nekem is teljesen ellentétes jelleműek a gyerekek. Néha nem egyszerű, mert teljesen másként kell rájuk hatni, más az érzelemviláguk és a többi.
Nekem a legnagyobb problémát az okozta, hogy a nagyobbik sokkal jobb képességű, mint a kicsi. Ezt nem egyszerű kezelni, még most sem.
Szerintem akkor, amikor rángatta, de tudom, hogy én csak tartottam, nem húztam. Sajnos nagyon akaratos, az ereje is nagy :-)
TörlésHát nálunk a pici állandóan mozogna, a nagy meg állandóan rajzolna, ezt elég nehéz összeegyeztetni, de majd a kertes házban egyszerűbb lesz :-)