Szomorúan
olvastam Beáta írását, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy egy kisebb városban
mennyire nehezebben lehet intézni a dolgokat még akkor is, ha beszélünk
angolul.
Olvassátok
szeretettel!
KATT!
Mivel már
itt vagyunk néhány hónapja, de a tapasztalatok erősen azt mutatják, hogy
egy ilyen kis városban, mint a miénk, nem elég az angol tudás a mindennapi
boldoguláshoz, hát neki álltam nyelviskolákat keresni.
Természetesen
Gildát is megkérdeztem mit javasol, hiszen ő már régebb óta rója ezeket a
köröket, így jutottam el az önkormányzathoz (sajnos még mindig nem tudom, itt
hogyan is nevezik).
Volt már ott
egy kedves, segítőkész emberünk, aki több ügyben is tudott nekünk segíteni (már
csak azért is, mert remekül beszél angolul, és ez ebben a hivatalban sem
szokványos dolog), így hát ismét felvettük vele a kapcsolatot.
Érkezett is
a válaszlevél nagy örömömre, egy csatolt jelentkezési lappal, ami teljes
egészében francia volt. Mivel ez ugye alapvető gondot jelentett, hát besétáltam
hozzá személyesen.
Segített
kitölteni, de mivel ő nem tudta a részleteket, így azt ígérte az illetékes
hívni fog telefonon, természetesen angolul. Vártam a hívást, de semmi.
Ellenben
ismételten kaptam egy teljesen francia nyelvű levelet, amiben a tanfolyam
részleteiről volt szó, ebből ennyit sikerült kiderítenem.
Így újabb
kör az önkormányzathoz: kiderült, lesz egy megbeszélés adott időpontban, ahol
majd elmondják a részleteket és felmérik a szintünket is.
Fel is
hívták rá a figyelmemet, hogy tollat vigyek.
Persze én
ezt nem vettem túl komolyan, hiszen teljesen kezdő lévén, nem nagyon tudok mit
felmutatni.
Ott is
voltam adott napon, adott időpontban a megbeszélésen. Kicsit késtem, de a
hölgy, aki a beszámolót tartotta észrevett az ablakból - amint elveszetten
bolyongok az iskola udvarán - és elém jött.
Egyből
kérdezte is tudok e franciául. Elmondtam neki azt a 4 szót (abból 3 köszönés és
egy a köszönöm), amit tudok, mindezt persze angolul beszéltük meg.
Szerencsére
kicsit ő is tudott, így viszonylag jól elboldogultunk, én már naivan azt hittem
"sínen vagyunk".
Bekísért egy
terembe, ahol már 8-10 ember ült az asztaloknál, pont úgy, ahogy az iskolában
szokás.
Hellyel
kínált, leültem, majd kedvesen közölte velem, ha esetleg valamit nem értek
nyugodtan jelezzem, és ezzel lazán visszaváltott franciára és folytatta tovább
a tájékoztatást.
Én meg csak
ültem és pislogtam ki a fejemből, hogy ez most komoly???
Gyakorlatilag
feltett kézzel ülhettem volna, hogy jelezzem nem, én nem értem, hogy miket
beszél... Néha rám nézett, és mikor látta, hogy ingatom a fejem, akkor néhány
mondatban összefoglalta angolul a dolgokat.
Ami igazán
meglepett, hogy egyedül velem kellett angolul beszélnie, mert mindenki más
tudott annyira franciául, hogy megértse a tájékoztatót...
Miután a
kezdeti traumát kihevertem jött a következő: tesztet kellett írnunk.
Kérdezem a
hölgyet: "Nekem is meg kell írnom?"
Erre a
válasz egy rakat szabadkozás volt: "Nem gond ha nem tudom, csak nézzem át,
és ami esetleg megy, azt írjam be.".
11 oldal, 30
perc és kb. olyan volt, mint egy mini nyelvvizsga: a legegyszerűbb képet a
szóval összekötöm feladattól a levélírásig minden volt benne.
Mondanom sem
kell 5 perc után üresen adtam be a lapot, és természetesen én voltam az
egyetlen... Erre a hölgy közölte, hogy akkor menjek a szóbeli részre.
Egy
kolléganője a folyosón csinálta a szóbeliztetést.
Én persze
nála is azzal indítottam, hogy nem tudok franciául, de hiába... Ő csak beszélt
hozzám és várt valamiféle reakciót, de hogy mit?!?!?
Aztán még
egy képet is elő vett, és azzal kapcsoltban is próbált kérdezni, de persze
semmi...
Néhány perc
után fel is adta, visszamentem a terembe a másik hölgyhöz, neki megpróbáltam
elmagyarázni, hogy január első 3 hetében én még nem leszek itt, és akkor most
hogyan tovább...??? Erre csak annyit mondott, hogy ne aggódjak, írjak egy
levelet neki, ha visszaértem.
Amíg otthon
voltam meg is kaptam - persze szintén franciául - a csoportbeosztásomat,
csütörtökön 18:00-ra kell mennem.
Visszaérkeztünk,
kedd magasságában írtam is a hölgynek, hogy itt vagyok, és szerintem az gond,
hogy már 3 óra elment, és én meg teljesen kezdőként nem tudtam ott lenni.
Próbáltam
megtudni, hogy mikor indul a következő csoport, aminek az elejétől be tudnék
csatlakozni. Erre a levelemre azóta sem kaptam választ.
Elég
tanácstalan voltam, így csütörtökön megpróbáltam felhívni őt telefonon, de ki
volt kapcsolva. Úgy gondoltam veszíteni valóm nincs, így elmentem az esti
órára.
6 előtt 5
perccel én ugyan ott voltam, de rajtam kívül senki más.
Egy
szomszédos teremben ücsörgő tanártól tudtam meg, hogy az órát talán 18:30-kor
kezdik 18:00 helyett, így majd egy fél órát ücsörögtem egyedül egy sötét
folyosón, és reménykedtem talán lesz itt valami...
Negyed után
valamivel érkezett a tanár és a "diákok" zöme is. Be sem kellett
mutatkoznom, sejtette ki vagyok.
A
szépséghibája a dolognak, hogy ő viszont kb. 3 mondatott tudott angolul.
Azzal a
hárommal meg azt próbálta elmagyarázni, hogy el sem kellett volna mennem
az órára, mert ez nekem túl bonyolult, és erről tájékoztatnia kellett volna a
másik hölgynek, akit ugye nem értem el.
Én persze
próbáltam ezt elmondani neki, de vele képtelen voltam zöldágra vergődni...
Így hát
hazamentem és meséltem páromnak mi a szitu.
Erről ő
fogta magát és ismételten megpróbálta a hölgyet felhívni, akit nekem nem
sikerült délután. Szerencsére felvette és hát azt válaszolta, amit gondoltunk:
sajnálja, de az én szintemen (teljesen kezdő) nincs most csoport.
Áprilisban
indul a következő, esetleg talán akkor, vagy tanuljak kicsit
magamtól/ismerősöktől és akkor majd becsatlakozhatom. És egyébként meg sok
sikert kíván...
Mondanom sem
kell, hogy ezek után hogyan éreztem magam?!?!
Épp elég
zavaró volt, hogy én voltam az egyetlen, aki semmit sem tudott franciául, most
még ezt is eljátsszák velem...
Pedig
egyetlen e-mail is elég lett volna, hogy elkerüljük ezt a felesleges kört.
És nem elég,
hogy ezt végig kellett csinálnom, de még azzal a ténnyel is szembesülnöm
kellett, hogy ezzel 0-ra szűkült a lehetőségeim köre.
Mivel ugye a
fiamnak egyelőre nincs ovija, így napközben, amikor a nyelvtanfolyamok zöme
lenne, nem tudom szabaddá tenni magam.
Azt meg
egyelőre nem szeretném bevállalni, hogy egy másik kb. fél órára lévő városba
utazgassak be este nyelvtanfolyamra, ezt az időt szeretném a családommal
tölteni.
Itt helyben
ez az egyetlen lehetőség lett volna, így egyelőre a nyelvtanulás témakör
parkoló pályára került.
Sajnos…Hiába,
ez itt nem Genf és nem is egy nagyváros.
Csak a teljesség kedvéért: ez a tanfolyam 3 hónapos lett volna, heti egy alkalommal 2x45 perc mindez összesen 50 CHF-ért.
Csak a teljesség kedvéért: ez a tanfolyam 3 hónapos lett volna, heti egy alkalommal 2x45 perc mindez összesen 50 CHF-ért.
A tankönyvet
lehet külön megvenni, idáig sajnos nem jutottam el.
Aki nem
tudja megoldani a gyerekfelügyeletet, annak talán ebben is segítettek volna, én
ilyenre is kaptam ígértet, mikor első körben jelentkeztem.
Kérlek, ne keseredj el! Kellemetlen tapasztalat volt, de majd biztosan fog alakulni. Folytatom a francia nyelvtanfolyamot teljesen kezdőknek, onnan az alap dolgokat megtanulhatod!
VálaszTörlésSajnos bármilyen nyelvtanfolyamra mész, franciául fognak beszélni...Én is így kezdtem, bár előtte én egyedül is próbáltam tanulni, ezek a dolgok előjöttek az agyamból, pedig azt hittem, hogy már mindet elfelejtettem. Majd azért írok tanácsokat, hogy milyen tematika szerint lenne jó, menne könnyebben a nyelv megtanulása egyedül. Az interneten is van egy csomó gyakorló oldal, nyelvtannal, kiejtéssel, stb.
Energiát kell bele fektetni, bár én tudom, hogy kilátástalannak tűnhet az egyedül tanulás :-( De neked van segítséged! Nekem bármikor írhatsz, ha átköltözünk lesz skype is!
üdvözlünk FRANCIA svájcban :) egy nem a turizmusra építő/nemzetközi szervezeteknek otthont adó kisvárosban a francia kell a túléléshez - mint ez ki is derült.
VálaszTörlésMeg kell tanulni. Nincs ingyenes vagy olcsó tanfolyam, ahol kinyalják a posztoló seggét?! A franciák már csak ilyenek. Na bumm, ott az Internet. Duolingo. Vagy magántanár. Vagy autodidakta módon. Rengeteg lehetőség van, csak AKARNI kellene.
Nem bántásból mondom és az előzményeket sem ismerem, de ha hónapok óta tudja, hogy francia nyelvterületen fog élni, netalántán ott is él, lett volna lehetősége az alapok megtanulására.
Kedves "Névtelen"! Köszönöm a hozzászólásod és igen valóban arra amit leírtam így is lehet reagálni. És igen, valóban nagyon sok részlettel nem vagy tisztában, mert ehhez a posthoz ezekre a részletekre igazából nem volt szükség. Ahhoz, hogy megosszam az életem egy darabját (lást bolg címe: élteképek) nem kell kiteregetnem a családi szennyest. A cél az információ közlés és - némi iróniával - a valljuk be cseppet sem hétköznapi életszituációk megosztása azokkal akik örülnek, ha hasonló cipőben járók szavait olvashatják és azoknak is, akik most tervezik a költözést. Ha nem jött volna le, akkor most tisztázom: a bejegyzés célja nem az önsajnáltatás és nem is a segítség kérés volt. És amint azt a lenti hozzászólásokból láthatod is, van aki érti... Szerintem ehhez nincs mit hozzá tenni. Üdv: Bea
TörlésKedves Beata en szivesen ajanlom .a yutubon valo nyelvtanulas ismerkedeset.PL? Yannic Sayel angol frania; sinten a yutubon talaltam vocabulaire francia magyar .
TörlésKedves Névtelen! Abban igazad van, hogy ha nincs lehetőség nyelvtanfolyamon tanulni, kint szeretnénk élni, akkor energiát kell fektetni a nyelvtanulásba. A magántanár pénz kérdése is, ezt gondolom tudod.
VálaszTörlésÉn tudom, hogy kicsi gyerek mellett mennyi idő van tanulásra, szinte semmi...
Ráadásul nem mindenki képes egyedül tanulni, én is úgy gondoltam, hogy ez nekem nem megy, pedig minden lehetőséget megkerestem erre az interneten. Én voltam a legjobban meglepődve, amikor a tanfolyamon kiderült, hogy mennyi minden maradt meg a fejemben.
Beáta is meg fogja tanulni idővel, most próbált tanfolyamot keresni, de sajnos feléjük nincs. De majd szépen lassan haladni fog, ebben biztos vagyok. Sőt abban is, hogy akarja!
Gondolkodtam, hogy kitegyem-e a kommentedet, mert a stílusa kissé nyers, de a lényege igaz, így megjelent. Ha esetleg ismersz 1-2 linket, ahol jó tananyagok vannak, akkor szívesen vennnénk, ha megosztanád velünk :-)
Nem védeni akarom Beátát, de én is hónapok óta itt élek Svájcban, tudtam, hogy francia nyelvterületre költözünk, próbáltam még Magyarországon autodidakta módon tanulni a franciát, nem ment,számomra nagyon nehéz nyelv, hogy csak úgy otthon egyedül tanulgassam, úgyhogy megértem őt. Itt kint pedig csak most jutottam el oda, hogy beiratkozzak nyelvtanfolyamra, de nekem nem volt annyira bonyolult, mint Beának, nem volt próbateszt, elmondtam, hogy szinte semmit nem tudok, kezdőkhöz betettek, a könyveket meg addig küldik postán. Egyébként vannak nagyon olcsó nyelvtanfolyamok itt Genfben, az a baj, hogy Bea nem itt lakik, és tényleg a pici felügyelete miatt nehéz. Nekem pl. 170 frankba kerül heti 6 óra, februártól júniusig, szerintem erre azt lehet mondani, hogy szinte ingyen van, főleg a magyarországi nyelvtanfolyamokhoz képest.
VálaszTörlésNem is írtad, hogy sikerült beiratkozni, azaz volt hely :-) Örülök! Ráadásul lesz a csoportban egy másik magyar, ami nagyon meg fogja könnyíteni a dolgokat :-)
TörlésHm, akkor most a német részről. :)
VálaszTörlésÉn is folyamatosan tanulom/tanulnám a nyelvet, de....
Az interneten direkt van egy bevándorlóknak szóló oldal, ahol a nyelvtanulás lehetőségei vannak feltüntetve.
Első blikkre rengeteg a választék.
Csakhogy, hirdetni ugyan hirdetik magukat a cégek, csak épp tanfolyam nincs.
Egyet találtam (www.ecap.ch), ami minden szempontból megfelelő lenne (ár, szint stb.). csakhogy az országban szinte mindenhol elérhető, csak nálunk nem. :(
Szóval, kedves Bea!
A mókusvakítás mindenhol jelen van, ne ess kétségbe.
Ami elérhető az kb. 45 franktól van. Per óra!!!!
No comment!