KATT!
Délelőtt elindultam az állomásra, a buszmegálló mellett a földön hevert egy pénztárca.
Az emberek simán elmentek mellette...
Viszont én felvettem, pénz természetesen nem volt benne, csak egy svájci fiatal lány iratai.
Az állomáson az első dolgom volt, hogy felkerestem a rendőrséget és leadtam, ezt nagyon szépen meg is köszönték.
Őszinte mosollyal fogadták, hogy a tőlük kapott rendőrségi feljelentéssel igazolom magam...
Újra meggyőződtem arról, hogy mennyire nem figyelünk egymásra.
Sandán néztek rám, amikor eltettem a tárcát, gondolták majd később keresgélek benne pénzt...
Nem magyarázkodtam senkinek, vittem a megfelelő helyre!
Persze természetesen én most érzékenyebb vagyok erre a témára, hiszen a saját bőrömön tapasztalom meg annak a hátrányát, ha aljas emberek ellopják valamidet.
Ezért nem is érdekelnek ilyenkor a lenéző pillantások!
Ha mindenki felvenné az utcán heverő pénztárcát, megnézné, hogy maradt-e benne valamilyen hasznosítható irat, akkor sokkal több ember kapná vissza őket...
De nem teszik!
Miért?
Hát erre a kérdésre ne tőlem várjátok a választ!
Figyelmesség, önzetlenség, becsületesség és folytathatnám a sort. A magyar nyelv rendkívül szép szavakat alkotott, hogy az ember tulajdonságait leírja.
VálaszTörlésSajnos -véleményem szerint-, kihalóban vannak azok, akikre ezeket alkalmazni lehet.
A kivételeket pedig lassan kirakatban mutogatják... :(
Hova tart a világ? Háború nélkül is lassan elérkezik a Mad Max korszak.
:(
Hát nem tudom...
TörlésNem fogom megérteni sosem például azt a nőt, aki az első talált pénztárcánál azt mondta, hogy "Dobja vissza a kukába, biztosan nincs benne pénz!"
Így landoltok az én irataim valószínűleg a szeméttelepen...
No, én csupán egy vagyok az olvasótáborból.
VálaszTörlésNem tudtam megállni, hogy ne tegyem közzé az ezzel kapcsolatos történetemet.
Jó magam is találtam egy pénztárcát. Pénz is volt benne egy kevéske, de ami fontosabb, valóban az iratok, bankkártyák és egy vasúti jegy is.
Mivel a feltehető tulajdonosa vidéki volt, ezért bátorkodtam beülni a kocsiba és elvinni a legközelebbi rendőrségre. vasárnap lévén szerencsére nem kellet sorban állnom. Miután előadtam az ügyeletesnek mi járatban vagyok, úgy néztek rám, mint az ufóra. Aztán egy egész oldalas jegyzőkönyvet írtak arról, hogy hogyan, mikor, merre stb. találtam és miként vettem fel? Mindezek közben igazolnom kellet magam kettő darab nevemre szóló okmánnyal, telefonszámmal, jószerivel a DNS-emet kivéve minden információt meg kellet adnom magamról. Uszkve másfél órát töltöttem a nem túl kellemes környezetben.
Ezeket tudván, amennyiben valaki tényleg siet pl. a vonathoz, nem biztos, hogy bevállalja a fent említett emberséget, becsületet...Én is meggondolom legközelebb. (sajnos)
Köszönöm szépen a reagálást! Hát azt én nem tudtam, hogy Magyarországon ez így működik.
TörlésItt bementem, leadtam, megmondtam, hogy hol találtam, még a nevemet sem volt kötelező megmondani...pár perc volt az egész.
Az általad írt eljárás tényleg elég hosszadalmas és kellemetlen, nem is tudom, hogy otthon ezt megtenném-e ennek fényében. Talán inkább a tulajdonost próbálnám megkeresni, otthon ez a lakcímkártyával elég egyszerűnek tűnhet. De érthető, ha ezek után meggondolod, hogy mész-e a rendőrségre talált pénztárcával!