Ismét Tímea jelentkezik egy újabb írással, ami már a harmadik a sorban az elsőt itt, a másodikat pedig itt olvashatjátok!
A tapasztalatait osztja meg velünk a kezdeti időkről, beilleszkedésről, új ismeretségekről...
Fogadjátok szeretettel!
KATT!
„A fiam nem volt elragadtatva az ötlettől, hogy ide
költözünk, de hát nem volt más választása, így beletörődött.
Cserébe láthattam egész út alatt a bánattól eltorzult arcát,
miközben a másik két testvérével együtt úgy éreztük, ez életünk legszebb napja.
Nem érdekelt, hogy milyen körülmények között fogunk élni,
nem érdekelt a jövő abban a pillanatban, csupán az, hogy végre normális
családként élhetünk.
Szóval megérkeztünk egy szép nyári napon Genfbe, ahol a
férjem már várt a pályaudvaron, akire teljes mértékben rábíztam magam, hiszen
számomra teljesen idegen volt ez a világ: az emberek, a tömegközlekedés…minden.
Mikor betoppantunk a lakásba, és megpillantottuk a
szobánkat, akkor lelki szemeimmel egyből átrendeztem úgy, hogy számunkra élhető
környezetet teremtsek; ez meg is valósult 1-2 napon belül.
Pár óra múlva megismertem a lakás többi lakóját, hiszen
sajnos egyenlőre még nem sikerült önálló otthont találnunk.
Péter 50 éve gyökeret eresztett itt Svájcban, 30 éve pedig
ebben a lakásban lakik.
Él itt még egy szerb orvos is, akit amellett, hogy van 1-2
furcsa dolga, nagyon megszerettünk. Folyamatosan próbál velem kommunikálni, ami
egyrészt elég jó, viszont folyton franciául beszél, nem fogja fel, hogy én még
nem igazán értem őt.
Egyfolytában dorgál, hogy miért nem tanuljuk jobban a
franciát, de hát a gyerekek tanítása mellett ez nagyon nehéz.
És itt él még az a szerb hölgy is, akit már megemlítettem.
Vele nagyon jó a kapcsolatunk, ha az állandó mosolygást és
kézzel-lábbal mutogatást annak lehet nevezni, mert ha meg akarjuk egymást értetni,
és nincs itt a Péter - aki nem mellesleg 8 nyelven beszél - akkor elég vicces
szituációkba tudunk kerülni.
A minap például nem találta a petrezselymet, hát beírta a
google fordítóba szerbül, amit a fordító le is fordított persil-re, én meg automatikusan
adtam neki a Persil mosógélt.
Persze látva arcán a döbbenetet, pár másodperc alatt kapcsoltam,
hogy a fűszert keresi….
Többek között az is vicces volt, amikor elkezdett nekem
olyasmit mondani, hogy „Mári”, én meg válaszoltam neki, hogy nem „Mári”, hanem Timi
vagyok - gondoltam magamban, hogy 2 hónap után még a nevemet sem tudja - majd a
lányomra is mutogatott, hogy „Mári”, mondtam az ő nevét is, de a hölgyike csak
nevetett.
Később kiderült, hogy a „Mári” – lehet, hogy nem jól ejtem,
de valami hasonló - franciául férjet jelent, és csak érdeklődni akart, hogy hol a
férjem.
Hát így éltünk már pár hónapja, teljesen internacionálé lett
ez a lakás.
Főleg reggel elég vicces, amikor kimegyek a konyhába és 3
nyelven köszönök: jó reggelt, bonjour és dobro jutró!”
Várom az írásaitokat bármilyen témával, bármelyik országból a somogyildi@gmail.com címre!
A felhívás itt található, ahol azt is láthatjátok, hogy védve vagytok a trollok kéretlen kritikáitól!
Kedves Tímea! Sokan kezdünk nem megfelelő körülmények között életet külföldön, de idővel azért rendeződnek a dolgaink! :-)
VálaszTörlésValamit valamiért...együtt a család, ez a legfontosabb!
A "mari" franciául biztosan férjet jelent, szerbül nem tudom...és úgy ejtik, ahogy írtad! :-)
Köszönöm az írást, várom a folytatást!