Életképek 8. - Tímea (kezdeti problémák...folyt.köv.)

Ma nagy örömömre ismét Tímea jelentkezik, aki a költözés utáni dolgokról ír nekünk.
Az előző írásai sorrendben itt, itt és itt találhatók!
KATT!

"A kezdeti örömömet - hogy kijutottunk Svájcba - elrontotta az a tény, hogy tulajdonképpen hivatalosan még semmi sincs elintézve itt kint.
Ami legjobban zavart az az iskola, ahhoz pedig, hogy iskolába járjanak a gyerekek, hivatalos lakcím kell.
Szóval mikor ezzel szembesültem, kicsit alább hagyott a lelkesedésem, de a férjem megnyugtatott, nincs baj, lehet, hogy egy kicsit csúsznak a dolgok, de szép lassan minden el lesz intézve.
Telt az idő, és annak ellenére, hogy folyamatosan kerestük a megoldást erre a problémára, nem sikerült megoldanunk ezt a helyzetet, rá kellett jönnöm, hogy más kiút nincs, csak a magántanulóság.
Kérvényeztem is Magyarországon az iskolájukban, ahol minden kötekedés nélkül belementek, szinte semmit nem kérdeztek, lényeg, hogy a gyerekek iskolakötelesek, legyen folyamatosan magántanulói jogviszonyuk, hogy ezt milyen formában teszik, az nekik mindegy.
Egyébként mindkét iskolában segítséget ígértek, mert nem az én gyerekeim lesznek az elsők, akik magántanulók náluk, fel vannak készülve az ilyen esetekre.
Hát, azóta eltelt 2 hónap, és a segítségből nem sokat tapasztaltunk.
Egyedül küzdök meg a két gyerekkel nap mint nap, és így, hogy nem vagyok tanár, elég nehéz.
A tételsorokat mostanra sikerült beszereznem több e-mail küldése után, és szinte már én érzem magam rosszul, hogy miért zaklatom őket, hiszen az „év eleji hajtás” után örüljek, hogy egyáltalán novemberre elküldték nekem.
Szóval a gyerekeim iskolájában nagyot csalódtam, mert igazából nem gondoltam, hogy 1-1 tételsor leírása ekkora problémát okoz a tanároknak. Úgy látszik, számukra ez is nagy feladat volt.
Mindegy, a lényeg, hogy szép lassan - bár nehezen -, de haladunk.

A másik nagy problémánk, hogy legyen külön lakásunk még várat magára, ebben is kissé naiv voltam, mikor kijöttünk.

Szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a svájciak nem szívesen adják ki magyaroknak a lakásukat, azonkívül talán csak a bugyink színét nem kérdezik meg, nem beszélve a borsos lakásárakról, meg a több havi kaucióról.
Osztottunk, szoroztunk a férjemmel, alaposan átgondoltuk a helyzetünket, és arra jutottunk, hogy a francia határszélen próbálunk lakást bérelni, ott nem hogy olcsóbbak a lakások, de –mivel uniós ország- nem tekintenek annyira idegenkén ránk, mint a svájciak, nem kell annyi engedély, tehát talán több esély van a lakáshoz jutásra.
Úgy tervezzük, hogy ez a vágyunk legkésőbb jövő februárban meg is valósul, de hát az élet minden fölülír, ezt már megtapasztaltuk, csak reménykedni tudunk a jövőben, amit mindenképpen itt képzelünk el."

Várom az írásaitokat bármilyen témával, bármelyik országból a somogyildi@gmail.com címre!
A felhívás itt található, ahol azt is láthatjátok, hogy védve vagytok a trollok kéretlen kritikáitól!