Változnak a gondolatok

Volt még egy ígéretem, ami arra vonatkozott, hogy kifejtem, hogy miképpen alakult át bennem az eddigi "nyomorgás"...
KATT!
Akik már olvasnak egy ideje, azok tudják, hogy egy nagyon kicsike lakásban élünk négyen.

Bár megtehettük volna anyagilag, hogy bérelünk egy nagyobb lakást, de nem tettük. Ez időnként felőrölte az idegeinket, hiszen 20 m2-re összezárva nem mondható komfortos életnek.

Viszont ott lebegett előttünk a cél...az új ház!

Ettől függetlenül nagyon nehéz volt ez az időszak, hiába tudtuk, hogy jól fog majd jönni az a pénz a ház berendezésénél, amit itt megspórolunk, én mindenképpen megszenvedtem ezt.

A szerdai vásárlásnál tudatosult bennem, hogy bizony egy-egy ilyen rendelésnél több havi bérleti díjat is ki kell fizetnünk (amit az elmúlt években megspóroltunk), és most értettem meg, hogy milyen jó is az, hogy nem kell azon gondolkodnunk például, hogy a kényelmesebb, de drágább matracot vegyük-e vagy meg kell elégednünk a kényelmetlenebb, de olcsóbb megoldással.

Most érzem, hogy volt értelme az elmúlt 2 év kényelmetlenségeinek :-)

De nem is ezért szánok erre egy bejegyzést, hanem azért mert tudom, hogy sokan, akik a külföldi életet választják, a kezdetekben sok nehézséggel találják szemben magukat.

Mi viszonylag jó helyzetben vagyunk, hiszen mi már rendelkeztünk ezzel a picike lakással a kezdetekben is, a férjemnek volt munkája, anyanyelve a francia, svájci állampolgár, stb.

De akik az ismeretlenbe érkeznek, azoknak bizony nagyon keserves lehet az első időszak, amit különbözőképpen dolgozunk fel. Jöhet egy kis depresszió is, ezt nem kell szégyellni, szerintem nekem is volt...(szakember segítségét nem kértem, így orvosi diagnózis nem készült)

Én próbálok mindenkinek segíteni, aki hozzám fordul e-mailben vagy a kommenteknél, de tudom, hogy ez nem biztos, hogy mindig elég.

Ritkán olvasunk a különböző blogokon a költözésnél felmerült kételyekről sajnos :-(
Én azt tudom csak mondani, hogy a kezdeti problémákra úgy kell tekinteni, hogy ezek egy későbbi boldogabb, kényelmesebb, jobb élet kezdetei...
Ezeken át kell vergődnünk, át kell lépnünk a nehézségeken is, ha látjuk a célt (ha néha úgy érezzük, hogy nagyon távol van, akkor is!).
Ne szégyelljük kimondani, ha éppen nagyon magunk alatt vagyunk, kérjünk "segítséget" azoktól, akik a közelünkben vannak. Ez sokszor csak egy őszinte beszélgetés, egy levelezés, de csodákra képes, mert ki tud bennünket mozdítani a gödörből.
Én erre mindig nyitott vagyok, mert ismerem ezeket az érzéseket!
Szóval bátran leírhatjátok akár kommentben, akár e-mailben, ha gondjaitok vannak, mert ha már kiírtátok magatokból, már azzal is jobb lesz!
Én már látom az alagút végén pislákoló fényt, ez nagyon jó érzés :-)
Egyrészt 1-2 hónap múlva átköltözhetünk egy kertes házba, ami a gyerekeknek ideális környezet lesz, másrészt haladok a francia nyelvvel, már nem érzem magam analfabétának - mint a kezdetekben - talán hamarosan dolgozni is fogok tudni, bár ezt nem tervezem teljes munkaidőben.
De ehhez kellett 2 év, és van még hová fejlődnöm! Viszont a mostani történések hatalmas erőt adnak nekem a folytatáshoz...