A Határátkelőn a napokban 2 írás is megjelent, ahol egyrészt a magyar nyelv fontosságával foglalkoztak, másrészt azzal, hogy milyen lelki terhet jelent a külföldre költözés.
KATT!
Az előbbit sokan lerágott csontnak gondolják, ezért a kommentek elmentek más irányba, amit én nagyon sajnáltam.
Ott is megírtam, hogy számomra is fontos az, hogy a gyerekeim magyarul is beszéljenek, de vannak esetek, amikor az eredeti elhatározásom ellenére is franciául kell beszélnem velük.
A házi feladatoknál ezért át kellett váltanunk erre a nyelvre.
Hogy miért?
Ezt majd mindjárt részletezem, de előtte a második írásról is szólnék.
Nem fogadta túlzott lelkesedés ezt az írást, de nekem ettől függetlenül nagyon tetszett.
Azt tapasztalom, hogy a lelki árnyoldalakról nagyon kevés szó esik a blogokon, pedig ezek is jelen vannak az életünkben.
A beszámolók többségéből azt érzem, hogy mindenkinek rögtön sikerült beilleszkedni, megszokni az új helyzetet, soha nem kerültek "gödörbe".
Pedig valamiért azt gondolom, hogy minden kivándorlónál jelen van ez a jelenség, csak nem akarnak róla beszélni...ezért a mai írás sem tetszik a többségnek már az első kommentek alapján sem.
Vagy esetleg ez nem igaz, és csak én vagyok érzékenyebb erre a témára?
Érdemes szerintem mind a két írást elolvasni, a kommentekben is vannak érdekes dolgok, bár az elsőnél én sokat átgörgettem (amik nem a témához kapcsolódnak).
Jó olvasgatást!
De térjünk vissza a házi feladatokra!
A legelsőről már írtam, azzal különösebb gondunk még nem is volt, eltekintve persze a betűk írásától :-)
A másodikban már jelekkel le kellett rajzolniuk, hogy hány szótagból áll a képen látható szó, illetve a megadott hang helyét is be kellett jelölni.
Persze kellett olvasniuk már ismert mondatokat, illetve írniuk ismert szavakat.
Ezt is velem oldotta meg a fiam, én magyarul kérdeztem, ő magyarul válaszolt...
Amikor az apja hazaért, akkor ellenőrzésként megkérdezte franciául, hogy "Hány szótagú?"
A gyerek rögtön kérdőn nézett rám, majd fel is tette a kérdést: Mi az a syllabe?
Ekkor döntöttem el, hogy ezentúl leckét franciául tanulunk, mert nem szeretném, ha az iskolában összezavarodna.
Ezt csak megerősítette az újabb matematika házi, aminek a lényege, hogy visszafelé kell számolni 12-től, persze ehhez van egy kis játékos feladat is, de a lényege, hogy franciául tudjon számolni akár csökkenő sorrendben is.
Ezt a rendszert tartani is fogjuk, az élet többi területén magyarul fogok hozzájuk beszélni.
A harmadik leckénél már le kell írniuk a képen látható szavak első szótagját, hát itt elő kellett vennem a szótárt az egyik képnél...
Ki kellett egészíteniük mondatokat a hiányzó szavakkal. Bizony itt sem árt, ha a szülő is érti a mondatot :-)
A negyedik házinál már megadott szótagokból kellett összeállítaniuk értelmes szavakat, az olvasásnál is egyre több ismeretlen szó került elő.
Az újabb matek feladatnál 15-ig kell úgy számolni, hogy egy számjegyet kihagyunk, a másik játékosnak a végén meg kell mondani, hogy melyik volt az.
Persze folyamatosan írás feladatokat is kapnak, ami nekünk a nem éppen szép külalak miatt sok gondot okoz :-)
Az ötödik háziban már a megadott szavakból kell megfelelő szórendű mondatot összeállítani, most itt tartunk.
Illetve a megadott képek alá egy szótag kivételével leírják a nevét, a gyerekeknek kell pótolni ezt.
Na itt megint a szótár segítségét kellett hívnom az egyiknél :-)
Azt gondolom, hogy mire a gyerek iskolás lesz, addigra semmiképpen nem árt, ha a szülők is elsajátítják az adott ország nyelvét, mert különben nem tudnak segíteni az otthoni feladatoknál.
Persze ez is függhet az életkortól, valószínűleg egy olyan gyereknél, aki már otthon megtanult írni, olvasni kevésbé jelent problémát, ha a szülő nem beszéli az ország nyelvét.
A fiam japán osztálytársának a szülei nem beszélnek franciául. Ők a harmadik leckéig bírták, utána fogadtak egy francia anyanyelvű lányt, aki segít a gyereknek a lecke elkészítésében.
Szóval ilyen pici korban mindenképpen előny, ha a szülő is beszéli az adott nyelvet!
Bevallom, a második írás nekem nem tetszett. Zárójelben, a magamé sem, mert kicsit lerágott csont már...
VálaszTörlésAzért nem tetszett, mert jobban szeretem a saját sztorikat. Ebben inkább általánosságok voltak.
Ráadásul egy pszichológus írta, ami önmagában nem lenne baj, csak így a vizsgált "minta" meglehetősen egyoldalú.
:)
Tudom, manapság sikk pszichológushoz járni olyan problémákkal is, aminek megoldásához elég lenne a józan ész.
Másrészről: mi is voltunk gödörben, sőt néha előfordul most is. De hiszem, ha egy kapcsolat jól működik, akkor minden probléma megoldható szakember nélkül is.
A sulihoz: nagyon jól tetted, hogy oda nem keverted bele a magyart. Az, hogy a hétkönapi életben magyarul beszéltek, az tök jó (szerintem), de az iskolás anyagot azt csak franciául csináljátok, hisz így kell majd számot adni a tudásáról. Majd ha nagyobb lesz, és érdeklődik hogyan van az magyarul, megbeszélitek. :)
Kicsit irigyellek is most, egy csomó mindent te is megtanulsz.
:)
Van már valami hír a nyelvtanfolyamról?
Igen láttam, veled együtt sokaknak :-)
TörlésNekem sem azért tetszett, mert pszichológus írta, hanem azért, mert olyan dolgokról ír, amikről ritkán esik szó.
Kár, hogy nem ezekről indult eszmecsere :-(
Igen, sokat tanulok, miközben a nagyot tanítom :-)
Holnap este 8-kor derül ki, hogy mi lesz a tanfolymmal...izgulok!