KATT!
Délelőtt elmentünk a játszóházba, mert ezt követelték a fiúk!
Ebéd után jött a tanulás, majd a mosás...
Közben apa jelezte, hogy nem ér haza 4-re, bent kell maradnia dolgozni, majd 9 körül érkezik.
Ezzel kicsit megzavarta a tervezett programot, de azért megoldottam :-)
Este fél 7-kor a nagyobbik gyerek közölte, hogy fáradt, aludni akar, így ő ment az ágyba.
A pici még nyammogott a vacsorán, de közben le kellett volna mennem felhozni a ruhákat, mert végzett a gép.
Hogyan lehet ezt megoldani úgy, hogy közben a gyerekeket ne hagyjam magukra a lakásban? Hát sehogy...
Igaz, csak 5 percről van szó, de ennyi idő alatt is történhet velük bármi. Mivel nem volt választásom, lementem a géphez, közben a nagy már félig elaludt, a pici evett.
Nem is volt gond szerencsére, de eszembe jutott egy korábbi ilyen eset, amikor a gyerek egyedül maradt a lakásban. Akkor még nem éltünk itt, csak 2 hónapot töltöttünk Genfben évente.
A nagyobbik gyerek volt csak, ő is csecsemő volt. Békésen aludt, amikor szintén le kellett volna mennem az alagsorba a gépekhez.
Mikor jöttem fel, akkor a liftben kiesett a kulcs a kezemből, szerencsétlenségemre éppen beleesett a liftaknába az ajtónál lévő résen...
Vagyis nem tudtam visszajönni a lakásba, a férjem éppen 3 napos továbbképzésen volt Bernben...rá hiába vártam volna.
Akkor franciául gyakorlatilag semmit sem beszéltem, a telefonom a lakásban, vagyis a férjemet sem tudtam felhívni :-)
Tudtam, hogy a házmesternél van pótkulcs, bár szombat volt - amikor nem dolgozik - csengettem náluk, de nem nyitottak ajtót.
Toporogtam az ajtó előtt, közben egyre jobban aggódtam, hogy mi lesz, ha felébred a fiam :-(
Akkor még nem tudtam, hogy a házmester akkor sem nyit ajtót a csengetésre, ha otthon vannak, ezért kezdtem teljesen kétségbe esni, ugyanis azt hittem, hogy ők is elutaztak.
Szerencsére jött egy kedves hölgy, aki a házban lakik, neki valahogy elmagyaráztam a helyzetet.
Hát ő odament a házmester ajtajához, és elkezdte ököllel verni, ekkor már ajtót nyitottak :-)
Bár nem igazán értette, hogy mi történt, de azt megértette, hogy a pótkulcsra van szükségem, így azt megkaptam.
Amikor a férjem hazaért - 2 nap múlva - akkor közösen kiszedték a kulcsot az aknából, ami persze utána kapott kulcstartót egy plüss nyuszival, ami meggátolja, hogy beessen a réseken :-)
A fiam egyébként nem ébredt fel közben szerencsére!
Talán emiatt az eset miatt is van, hogy nem szívesen hagyom a lakásban egyedül a gyerekeket még 5 percre sem...
Tegnap mire felértem a nagyobbik elaludt, a pici is befejezte az evést, ő is ment az ágyba.
Ma szintén dolgozik a férjem, ebéd után múzeumba megyünk, mert ma ezt követelik a gyerekek :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése