Nyugodt szombatnak indult :-)

Tegnap hosszú idő óta először a férjem nem dolgozott hétvégén, így a család együtt tölthette a napot.
KATT!

De már reggel felmerült a kérdés, hogy egyedül menjen Franciaországba vagy sem..

11 órára sikerült eldönteni, hogy indul az egész család, bár azt gondoltuk, hogy ez fárasztó lesz a gyerekeknek, viszont ők mindenképpen menni akartak.

Egészen Thononig mentünk, a házhoz keresgettünk dolgokat.

Sikerült csempét venni a konyhába, egészen pontosan megrendeltük (2 hét, amire megérkezik). Mondjuk 3 m2 csempe nem tűnik olyan nagy mennyiségnek, hogy ne legyen raktáron...

Még választunk a katalógusból a teraszra járólapot (követ?), mivel ez nem jár a házhoz.

Bútorokat is nézegettünk több boltban is...

Itt nem létezik olyan, hogy ingyenes házhozszállítás, így próbáljuk minél kevesebb áruházban beszerezni, ami kell. Egy fuvar 40-50 euro, így tényleg meg kell ezt gondolni alaposan.

Sajnos itt is van 1-2 hónap várakozás, amíg megérkezik a megrendelt áru. Mi próbálunk tényleg fából készült bútorokat venni, ezekből általában nincs raktáron, csak a kiállított darabok.
A kanapéknál voltunk a legnagyobb gondban, mert ami a katalógusban jól nézett ki, az rettenetesen kényelmetlen :-(

A konyhabútort már régen megrendeltük, meg is érkezett, de csak a festés után lehet beépíteni.

Ugyanez a cég elkészítette a beépített szekrények terveit, de ők 1-2 hét alatt ezeket is legyártják, beszerelik.

A probléma az, hogy amíg ők nem végeznek, addig elképzelni sem tudjuk, hogy milyen bútorokat vehetünk.

Gondolok itt ilyenekre, hogy be fog-e férni az ebédlőbe a 160 cm hosszú asztal, vagy csak a 140-es, illetve a nappaliba 2 vagy 3 személyes kanapé fog beférni, mekkora íróasztalt vehetünk a gyereknek, stb.

Jó hír, hogy a festő 7-10 nap múlva végez, utána a parkettások jönnek, de velük egyidőben már lehet majd a konyhát beépíteni.
Az emeleten már az alapozás kész, jönnek a színek! Ez itt a nagyobbik gyerek szobája lesz :-)

 

 

A hálónkban még mindig ott vannak a csövek, íme:

Kedden megy a férjem intézkedni, mert így a parkettások tényleg nem tudnak majd dolgozni...

Hát így telt a nap, este 7-re már haza is értünk :-)

Ezután jött volna a mosás, de megint bepakolt valaki a mosógépbe, így várnom kellett 30 percet, hogy ezt én is megtehessem.

Utána persze szerettem volna a szárítógépet használni, de azt szintén más használta, ott várnom kellett 40 percet, hogy lejárjon a program.

Közben persze a gyerekek fáradtak, aludni szeretnének...

Végül én lent sétálgattam, amíg végeztem, a fiúk pedig fent elaludtak az apjukkal.

Nemrégiben egy svájci írásnál egy friss ideköltöző azt írta 1-2 hét után, hogy semmi baja nincs a közös mosással.

Akkor is azt írtam, hogy ez szép egészen addig, amíg nem találkozol olyan pofátlan emberekkel, akik a te idődben akarnak mosni, erre persze egy régen itt lakó megjegyezte, hogy nem érti, hogy miért vagyunk kiakadva a közös mosásra...:-)

Tegnap a mosógépet egy kedves nénike használta, aki egyébként rendszeresen bepakol ilyenkor a gépbe 3-4 törlőrongyot, ezzel veszi el az én időmet. De ő legalább mindig elnézést kér...

A szárítónál viszont 2 nő volt, akik gyakorlatilag fel voltak háborodva, amiért szóltam, hogy ez az én napom.

Az idősebbik beszélt franciául egészen addig, amíg nem említettem meg neki, hogy a házmesternél kell időpontot kérni. Ekkor elkezdte a fülét mutogatni, hogy nem hall :-) Érdekes, mert előtte válaszolt a kérdéseimre...

A fiatalabbik pedig csak angolul beszélt...

Szerették volna megtudni, hogy mikor végzek szombatonként a mosással, de elmagyaráztam nekik, hogy ez az én napom, én használhatom a gépet és a családtól függ, hogy mikor kezdek illetve mikor végzek, ezt előre nem tudom megmondani.

Viszont a férjem eléggé ideges lett, hogy miattuk csak 11 körül értem vissza, így hétfőn majd ő fog reklamálni a házmesternél. Bár én is találkoztam vele este, el is mondtam neki a problémát, de hatékonyabb lesz, ha a férjem is megteszi ezt.
Már csak egy dolog van hátra a tegnapi napból. Azt tudja valaki, hogy a férfiak miért nem képesek megtalálni az orruk elé tett dolgokat sem? :-)
Kikészítettem a gyerekek pizsamáját az ágyra, de reggel nem ezt találtam rajtuk...
Valamiért a férjem feltúrta a ruháikat, és a kedvenc iskolai, óvodai pulóverükben aludtak. Gondolom még ideges is volt az én drága férjem, hogy neki kell keresgetni a ruhákat :-)
De majd este, ha hazajön elmondja, ugyanis ma 4-kor kelt, ment dolgozni.