Életképek 1. - Beáta (mosás)

Íme a sorozat első darabja Beátától, aki mostanában érkezett Svájcba. Nem Genfben élnek, de francia nyelvterületen.

Ismerkedik a környezettel, az itteni élettel...most az első mosás tapasztalatait osztja meg velünk, de remélem, hogy további írások is fognak érkezni!

Nem ide készült az írás, de amikor elolvastam, akkor azt éreztem, hogy itt a helye :-)

Engedélyt kértem, hogy megjelentessem és megkaptam...hát lássuk!

KATT!

"Gondoltam, megosztom veletek első idegen nyelvterületen szerzett tapasztalataimat az élet apróságairól, amik olykor óriásinak tűnnek: mosás svájci módra, avagy activity két nyelven.

Elöljáróban csak annyit - aki nem tudná - itt nem dukál az albérletekhez mosógép (ellenben hűtő, tűzhely és mosogatógép igen!), ami azt jelenti, hogy két lépcsőházra jut egy mosókonyha és egy szárító (ez egy helyiség ahol kötelek          vannak kifeszítve, és egy nagy ventillátor fújja a ruhákra a meleg levegőt).

Ehhez tartozik egy heti beosztás, ahová mindenki beírja magát, mikor szeretné használni. Nekünk a kedd 12-17:00-ig jutott.

Meg is jelentem délben a kis motyómmal - és a jobb kezemben a fiammal, mert nélküle ugyebár semmilyen házimunka sem létezik - a mosókonyhában.

Bepakoltuk a mosógépet (ennek a megismerése külön sztori lehetne, mert itt nem csak nyomod a gombot és megy...kártya is kell hozzá), elindítottuk, és beállítottam a telefonom, hogy jelezzen, ha végzett a gép.

Persze a szárító még foglalt volt.

Gondoltam nem baj, még úgyis egy óra mire lejár a mosás... 1 óra múlva lementem és még 10 perc volt a mosásból, amit nem értettem... sőt a szárító is foglalt volt még mindig.

Megnéztem a ruhákat szárazak voltak, megnéztem ki van előttem a listában: Rodriguez... Esély hogy beszél angolul = 0.

Hát jó, majd lesz valami, nekem akkor is kell a szárító. Bekopogtam, a felesége nyitott ajtót.

A "Do you speak ..." kezdetű kérdésemre persze azt válaszolta, amit vártam, nemes egyszerűséggel "no".

Fogalmam sincs, hogy miből, de egyből levágta, hogy a szárító miatt jöttem...

Lejött, gondoltam sínen vagyunk... de nem, csak mondta tovább... mutogatta, hogy a maradék szabad kötélre kiteregethetek, persze közben kommentálta franciául.

Aztán átráncigált a mosókonyhába, és mutogatta (és persze magyarázta franciául) a csapot, ami a két mosógép mellett volt (attól, amivel én mostam vagy 2 m-re). Valószínűleg azért lett hosszabb a program, mert nem nyitottam ki a csapot és így leállt a gép...

De ki az az elmebeteg, aki a vízcsapot is elzárja minden mosás után?!?!?

Bőszen megköszöngettem neki a segítséget (ennyi még franciául is megy J), és megint azt hittem sínen vagyok. Ő lepakolta a motyóit a szárítóból, én fel az enyémeket.

Mutogatta a szárítót is hogy működik, egy gomb van rajta, szóval kizárásos alapon gondoltam én... Közben ő átment a mosókonyhába, és egy férfinek kezdte el mutogatni a másik mosógépet. Én meg végeztem a pakolással, és nyomom a gombot, de semmi...

Hát nem maradt más megint mentem a kedves francia hölgyhöz segítséget kérni.

Most már az úr is becsatlakozott, és ketten karattyoltak franciául a szárítógép mellett állva.

Én meg csak pislogtam rájuk bambán...

És végre sikerült a fószernak találni egy nemzetközi szót: TERMOSZTÁT.

Meg közben állt a gép mellett összefogta a kabátját, és mutogatta, hogy fázik...

Én meg kínomban már majdnem csak röhögni tudtam... de legalább nagyjából megértettem, hogy a gép leáll, ha túl meleg, és ha benyomjuk a gombot automatikusan elindul, ha lehűlt...

És mire következőleg lementem már tényleg vígan lebegtek a ruháink a szárítón. És ez még csak egy mosás volt... mi jöhet még?

Francia nyelvtanfolyam, de sürgősen!"