Telekocsi, vagy egy nehéz nap éjszakája :-(

Ha valaki ezt a szolgáltatást használja, akkor leselkedhetnek rá veszélyek az út során, de részt vehet egy kellemes utazásban is.

Gondolkodtam, hogy ez a hír megjelenjen-e itt, de végül arra az álláspontra jutottam, hogy jó, ha tudjuk, hogy mire lehet számítani utasként vagy sofőrként.

KATT!

Nagyon elterjedt az utazásnak ez a módja, sokan veszik igénybe, természetesen mind a két oldalról vannak előnyök és hátrányok.

A sofőr részéről az előnyök:

 - olcsóbb lesz az utazás, mivel az utas beszáll valamennyi pénzzel a benzinköltségbe

 - van társasága az út során, ha esetleg egyedül utazik.

Hátrány lehet viszont, hogy idegen emberekhez kell alkalmazkodni, esetleg módosítani kell az útvonalon, hogy felvegyük, kitegyük az utast.

De hallottam rémtörténeteket arról is, hogy az utas miatt a sofőrnek akár 1 napot is várnia kellett a határon az átkelésre, mert az utasnak nem voltak rendben a papírjai, a csomagok tartalmáról meg ne is beszéljünk…ott is érhetnek bennünket meglepetések egy ellenőrzésnél.

Az utas részéről:

 - szintén olcsóbb lehet az útja, hiszen a repülőjegyek és a vonatjegyek is drágák

 - sok esetben házhoz jönnek érte, esetleg házhoz is szállítják, így nem kell a csomagjaival átszállnia

 - kényelmesebb utazás (tekintve például azt a tényt, hogy az utóbbi időben egyre többször olvasom, hogy a vonatoknál több embernek eladják a helyjegyet, így az utas esetleg végig áll a vonat folyosóján az utazás alatt).

Hátrány lehet, hogy a sofőr (a saját és utasai biztonságának érdekében) lassabban halad, mint ahogyan az utas elképzeli, dugók, eső és köd is lassíthatja a haladást.

Szóval van előny és van veszély…

De vannak íratlan szabályok, amiket illik betartani, ha felveszünk valakit az autónkba, illetve utasként beszállunk valakihez.

Mielőtt egy utat lefixálnánk érdemes a következő dolgokat alaposan megbeszélni, hogy közben ne érjenek bennünket meglepetések:

 - milyen útvonalon megy az autó

 - milyen tempóval halad a sofőr, szokott-e pihenni, aludni az út során

 - általában mennyi idő alatt teszi meg az utat

 - megáll-e cigarettaszünetre, illetve lehet a kocsiban dohányozni

 - enni lehet-e a kocsiban, vagy ezt a pihenőknél kell megtenni

 - rádiót vagy CD-t hallgat-e útközben, utóbbinál fontos, hogy milyen zenét részesít előnyben

 - betartja-e a sofőr a közlekedési szabályokat, illetve az utas ezt fontosnak tartja-e

 - mennyi csomagot visz magával az utas

stb.

Néhány szempont talán viccesnek tűnik ebben a felsorolásban, de a tapasztalatom alapján ezekre érdemes kitérni még az utazás előtt!

Nem véletlenül született ez a bejegyzés, ugyanis a mostani utamból hazafelé egy rémtörténet lett az út végére.

Bár az útvonalat előre megadtam, az utas mégis másfelé akart menni, mert szerinte arra gyorsabban lehet haladni.

Nem nagyon tetszett neki az sem, hogy betartom a megengedett sebességet, nem 160-nal megyek.

Azt gondolta eldöntheti, hogy előzök vagy sem, bár még jogosítványa sincs.

A nagy ködben lassabban mentem, mivel az orromig sem láttam, így természetesen hosszabb ideig tartott az utazás is.

Sajnos a panaszait hangosan, káromkodva adta elő, pedig én sem a hangos beszédet, sem a káromkodást nem szeretem. Különösen irritál, ha valaki a saját gyerekével úgy beszél, ahogyan más a kutyájával sem.

Azt gondolta, hogy megszabhatja, hogy alszom-e közben, és ha igen, akkor mennyit…

Végig ettek az autómban, amit mi nem szoktunk, így ráfér a kocsira egy alapos takarítás. Bár ez volt a legkisebb gond, ez nem zavart a koncentrációban vezetés közben.

Háztól házig szállítottam őket, ehhez kisebb kitérőt tettem a felvételkor és a megérkezéskor is.

A közlekedési szabályokat egyáltalán nem tartotta tiszteletben, nem számít a sebességkorlátozás, az előzni tilos tábla, sőt még az a tény sem, hogy a biztonsági övet kötelező bekapcsolni, ráadásul az általam hallgatott zene sem felelt meg neki…

Ez a biztonsági öv kérdése elég érdekesen alakult, mert szerinte engem ne érdekeljen, hogy sem ő, sem a lánya nem kapcsolja be (mert kényelmetlen), mert őket büntetik meg egy ellenőrzésnél. Ezt viszont én úgy látom, hogy elsősorban az én felelősségem az utasaim biztonsága, így természetesen ragaszkodtam hozzá, ugyanis ha egy esetleges balesetnél kirepül a szélvédőn, akkor én fogok börtönbe menni, illetve nekem kell feldolgozni egy esetleges tragédiát. Hasonlóan igaz ez arra a tényre is, hogy nem a megengedett sebességgel kell menni, főleg nem gyorsabban, hanem akkorával, ami a biztonságos haladást biztosítja. Nem az a lényeg, hogy gyorsan odaérjünk, hanem az, hogy épségben!

Azt gondolná az ember, hogy így gondolkodik egy anya is, akinek a gyermeke is a kocsiban ül, de nem minden esetben igaz ez a tapasztalatom szerint.

Kemény út volt, nagyon nehéz volt vezetnem ilyen körülmények között, így amikor végre kiszálltak, akkor eldöntöttem, hogy ez volt az utolsó út, hogy valakit felveszek az autómba.

Vittem már mást is haza, de eddig minden esetben kellemes utunk volt, ez a tapasztalat viszont örökre elvette a kedvem az utaztatástól.

Az eddigi utasaimmal semmi probléma nem volt, örülök, hogy őket szállíthattam!

Hogy milyen panaszai voltak?

Fájt a feneke a sok üléstől (bár többször megállított egy cigire, kávéra, szendvicsre, WC-re), állítása szerint nem evett egész nap (hát ez maximum rám volt igaz), nem volt Modern Talking kazettám, és persze nem tettem meg 8 óra alatt az 1000 km-es utat.

Fájt a feje (nekem is), ráadásul az utakon vannak elterelések, piros lámpák, amik a folyamatos káromkodás után sem váltanak zöldre hamarabb.

Mivel az út egy részében játszott a telefonján, az lemerült. Az én autós töltőm nem volt jó az ő készülékéhez, így nem tudta feltölteni. Felajánlottam, hogy az én telefonomról hívhatja az otthoniakat, de felháborodva közölte, hogy csak nem képzelem, hogy ő fejből tudja a számukat…

Visszafelé vonattal jött, az útja 3 órával hosszabb volt és jóval drágább, ráadásul nem háztól-házig utazott, de ez már az ő baja.

Nekem mi volt a problémám?

Állandóan káromkodott, elégedetlenkedett, ráadásul jó hangosan. Sajnáltam a lányát, azért, amilyen hangnemben beszélt vele.

Mivel meg akarta szabni, hogy mikor előzzek, milyen gyorsan menjek, mennyit aludjak, milyen útvonalon menjek, így egész úton ebben az ideges környezetben vezettem, ami nagyon megnehezítette a koncentrációt.

De ez is egy tapasztalat, le kell vonni a megfelelő következtetéseket…

Otthon beszéltem olyan sofőrrel, aki szintén idegeneket szállított. Velük nem voltak olyan gondok, hogy bele akartak szólni a vezetésbe, de az irataik nem voltak rendben, így a határon félreállították az autót. A sofőr 1 nap után tovább mehetett, az utasok nem. Ez is benne van a pakliban…

Senkit sem akarok elriasztani ettől az utazási formától, normális esetben nincsenek ilyen gondok, ahogy nálam sem voltak eddig, de érhetnek bennünket nem várt meglepetések! 

Nekem utasként eszembe sem jutna, hogy meg akarjam szabni a sofőrnek, hogy mekkora sebességgel menjen, milyen útvonalon, előzzön-e, illetve mennyit aludjon, ha úgy érzi, hogy szüksége van rá...inkább szólnék, ha 160-nal megy, és ezzel veszélyezteti az életemet, sőt a gyerekem életét, de különbözőek vagyunk, másképpen látjuk a dolgokat...