Üdvözlet mindenkinek!

A mindennapjaimat firkantom ide az új városomban, Genfben...
Illetve hamarosan Franciaország és Douvaine felfedezése fog következni...


2014. május 31., szombat

Futur simple


A francia jövő idő – a magyarral ellentétben – egyszerű igeidő.
A használata általában megegyezik a magyar nyelvhasználattal, de gyakran használják a felszólító mód udvariasabbá tételéhez is.
KATT!

A jövő idő tövét a főnévi igenévből kapjuk, persze vannak kivételek, de ezekkel majd egy másik bejegyzésben foglalkozok.
A jó hír, hogy kevesebben vannak, mint a többi igeidőnél!
A tő meghatározására én több módszert is láttam (persze a végeredmény ugyanaz), de nekem a legkönnyebben megjegyezhető az, amit a tanfolyamon tanultunk, így ezt írom le.

Az „-er” végő igéknél a tő: a főnévi igenév
Pl.:
parler [párlé] – beszélni, a jövő ige töve parler
Az „-ir” végű igéknél a tő: a főnévi igenév
Pl.:
finir [finir] – befejezni, a jövő ige töve finir
A „-re” végű igéknél a tő: a főnévi igenévből levágjuk az „e”-t
Pl.:
rendre [randr] – visszaadni, a jövő ige töve rendr

Ezekhez kapcsolódnak a végződések, amik az „avoir” ige jelen idejéből alakultak ki:
J’ai [zsé]
Tu as [tüá]
Il/Elle/On a [il/el/oná]
Nous avons [nuzavon]
Vous avez [vuzávé]
Ils/Elles ont [ilzon/elzon]

Ennek megfelelően a jövő idő ragjai:


Egyes szám
kiejtése
Többes szám
kiejtése
1. személy
ai
[e]
ons
[on]
2. személy
as
[á]
ez
[é]
3. személy
a
[á]
ont
[on]

Itt azért érdemes felfigyelni az egyes szám, első személyre!
Az „ai” betűcsoportot általában [e]-nek ejtjük, ez a helyes a jövő idő ragjánál is, de kivételesen az „avoir” igénél ezt [é]-nek kell ejteni jelen időben.

Eredetileg egyébként a francia jövő idő is összetett igeidő volt, később alakult ki az egyszerűsített változat:
Pl.:
Régen így írták és mondták: Je parler ai. – Én majd beszélni fogok. Nekem beszélni kell majd.
De ezt tényleg csak zárójelben jegyzem meg!

Ezek ismeretében nagyon egyszerűvé válik a jövő idő képzése, ha a kivételekkel egyelőre nem foglalkozunk.
Én most csak az egyik csoportból hozok példát, mert a többi hasonló.
Viszont a kiejtés miatt érdemes egy „-er” végű igét ragozni!
Pl.:
parler [párlé] – beszélni

Je parlerai [zsöpárlöre]
Tu parleras [tüpárlörá]
Il/Elle/On parlera [il/el/onpárlörá]
Nous parlerons [nupárlöron]
Vous parlerez [vupárlöré]
Ils/Elles parleront [il/elpárlöron]

Amint látjátok, módosult a főnévi igenév kiejtése!
A többi csoportnál nincs ilyen probléma, ezért hoztam ezt a példát…

Itt a kiejtés azért érdekes, mert a tanfolyamon én azt tanultam, hogy ha az „e” betű után „r” szerepel, akkor [e]-nek ejtjük.
Pl.:
vert(e) – zöld [ver/vert]
servir – felszolgálni [szervir]
stb.
De a jövő idő kiejtésénél ez nem igaz az „-er” végű igéknél, mert azt a bizonyos „e”-t [ö]-nek kell ejteni!
Na, ezt az utolsó bekezdést csak azért nem javítom, hogy a bejegyzés alatt található komment értelmezhető legyen!
Itt is megköszönöm a kiegészítést az önkéntes lektoromnak!
Nagy segítség ez nekem is, hiszen biztos lehetek benne, ha tévedek, akkor lesz aki javítsa. 
Azt ugye ismerjük, hogy "Aki dolgozik, az hibázhat is..."
Számomra a tanulság az, hogy akkor is nézzek  utána a dolgoknak, ha azt egy francia anyanyelvű tanártól hallom.
Ez itt kimondottan igaz, hiszen nekem is voltak ellenérzéseim, de azt gondoltam, hogy ő biztosan jól tudja, hiszen ez a szakmája, ez az anyanyelve...
Hát ez nem mindig igaz a jelek szerint!
A vicces az, hogy én is a kommentben megjelent szabályra emlékeztem, de elfogadtam az ő magyarázatát anélkül, hogy utánajártam volna, ez hiba volt!
Köszi!

 

4 megjegyzés:

  1. Egy gyors kiegészítés az utolsó bekezdéshez:
    Az e-t
    - [ö]-nek ejtjük ha utána közvetlenül csak egy mássalhangzó áll serin [szören*] (kevés ilyen szavuk van, valószínűleg ez a "r előtt e [e] lesz" helytelen általánosítás oka),
    - [e]-nek, ha több (vagy kettőzött) mássalhangzó vagy semmi: certain [szerten*], serrer [szerré] ill. mer, fer, cher, hier [mer, fer, ser, ier]

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! A férjemet is kérdeztem erről, mert csak a mostani tanfolyamon hallottam ezt a tanárnőtől, előtte egyik sem említette, olvasni sem olvastam róla.
      A férjem sem hallott erről a "helytelen általánosításról", pedig neki anyanyelve a francia, bár a tanárnőnek is :-(
      De most legalább számomra is tiszta ez a kérdés!
      Kicsit magamban én is furcsállottam ezt a szabályt, de hát francia anyanyelvű tanár mondta, így nem is néztem utána...

      Törlés
    2. Ez alól ugye kivétel az "-er" végű igék főnévi igeneve, mert ott [é]-nek ejtjük az "e"-t ?
      parler [párlé]...

      Törlés
  2. Hibázhat a tanár is :-)
    Eszembe jutott valami: az esetek nagy részében velem készíti el a fiam a háziját, apát csak akkor kérdezzük, ha valamiben nem vagyok biztos.
    Az egyik háziban azokat a szavakat kellett bejelölni, ahol [é] hangot hallunk, a felsorolásban szerepelt a "maison" szó is, amit mi nem jelöltünk be, mivel tudomásom szerint ez [mezon]...
    A kijavítás után ezt a tanárnő hibának jelölte, akkor megmutattam a férjemnek is, aki azt mondta, hogy mi csináltuk jól, az nem [mézon], nem is érti, hogy miért jelölte be hibának a tanárnő.
    Előtte már a szótagolásnál egy csomószor mentem hozzá kérdezni, itt már meguntam, így ennyiben maradtunk...
    Tényleg! Azt tapasztaltam, hogy kétféle szótagolás létezik a franciában, az egyik a hallás utáni, a másik az írásbeli. Ez nem nagyon tiszta számomra, az írásbelit értem, a hallás utáninál nagyon bizonytalan vagyok. Erre rásegített az is, hogy 2 tanárnő tanítja a gyereket, hol az egyik, hol a másik javítja a házikat.
    Ebből adódik, hogy fogalmam sincs (a férjemnek sem), hogy a suliban melyik szótagolást kérik, hiszen össze-vissza javítja a 2 tanár...
    Az ilyen feladatokat mindig átnézte apa is, de a végén lecsapta a dossziét, mondván, hogy fogalma sincs, hogy most melyiket kérik, hiszen hol az egyik jó, hol a másik, attól függően, hogy ki javítja.
    Hát ilyen is van :-)

    VálaszTörlés