Chimarrao

Csütörtök este itthon felejtettem a táskámat, amikor az esti tanfolyamra mentem,
Benne volt a bérletem, irataim, pénztárcám és a telefonom.
Már a villamoson vettem észre, de mivel olyan sokan voltak, hogy az ellenőrök nem fértek volna fel, ezért végigutaztam a távot.
Hazafelé viszont sétáltam egy jót a hóesésben, mivel nem szerettem volna ellenőrrel találkozni, de egyébként is jól esett a friss levegő.
Kb. 1 órás út volt, közben sem drogárusokkal, sem utcalányokkal nem találkoztam, bár a tópart környékét kerültem. Olyan emberek sem voltak, akik belém szerettek volna kötni:-)
Nyugodt, csendes volt a város este 11-kor. Persze biztosan van a városnak olyan része is, ahol ez nem igaz, hiszen minden városban van ilyen rész, de én arra nem járok.
Jó időben gyakran szoktam hazasétálni az esti tanfolyam után, ez volt az első téli sétám.
Ezért a bérletemet nem is sajnáltam, viszont a telefonomat igen, mert így nem tudtam fényképeket készíteni.
Ugyanis minden esti órán valaki bemutatkozik, illetve egy kis előadást tart a számára választott témából, aztán erről beszélgetünk.
A múlt héten egy olasz férfi mutatta be a munkáját, aki a tengereken hajózik.
Ez is nagyon érdekes volt.
Most egy brazil nő mutatta be a várost, ahonnan jött, Porto Alegre-t.
Hozott egy albumot is, aminek az volt a külön érdekessége, hogy ő és a testvére illusztrálta.
Majd a végén megkóstolhattuk ezt a hagyományos dél-amerikai italt, amit Brazíliában Chimarrao-nak neveznek, de más országokban maté-ként emlegetik.
Mi régen valahonnan kaptunk egy csomag erva-mate-t, így az ízét ismertem.
Csak mi teaként készítettük el, hiszen nem voltak meg hozzá azok az eszközök, amiket most élőben is láthattunk.
Egy lopó tökből készült edényt használnak:

 

Mondjuk amiből mi ittunk más alakú volt, a neve cuia.
Ebbe teszik bele a szárított leveleket, majd forró vizet öntenek rá.

 

A másik eszköz, amire szükség van egy speciális szívó eszköz, amit szintén sokféle néven emlegetnek, Brazíliában bombilla.

 

Ezt a végét dugják bele a fenti katyvaszba:-)
A másik végén pedig lehet szívni az italt.

 

Körbe adják az edényt, és egymás után kortyolgatnak belőle.

Ennek is meg van a maga hagyománya, erről bőven lehet a wikipedia-n, vagy más oldalakon olvasgatni.

http://en.wikipedia.org/wiki/Mate_(beverage)



Az estének volt még egy meglepetése!
A tanárnő hozott egy marmitot, amit a legidősebb és a legfiatalabb csoporttársam tört össze a hagyományok szerint.
Ezzel azt hiszem vége is az Escalade-nak:-)
A marcipán zöldségek nagyon finomak!
A jövő héten karácsonyi óra lesz, mindenki visz majd valami finomságot és az óra második felében közösen megesszük, megisszuk azokat.