Kemény fába
vágtam a fejszémet, de ezek az igék is beletartoznak az „oir” végű csoportba.
KATT!
Kezdő
szinten elég nehéz ezekről beszélni, mivel a részletes ismeretükhöz szükség
lenne más igeidőkre is, de mi még csak a jelen időnél tartunk…
De
azért nézzük, mit is tudhatunk most!
A
módbeli segédigék
-lehetőség
-valószínűség
-képesség
-szándék
-szükségesség
stb. kifejezésére szolgálnak.
Az
ilyen árnyalatokat kifejező szerkezetek 2 részből állnak:
|
ragozott rész
|
ragozatlan rész
|
|
valamelyik módbeli segédige ragozott alakja
|
az alapige főnévi igeneve
|
Viszont
ezeket az igéket általában főigeként is használhatjuk, de akkor nem áll
mellettük a másik ige főnévi igeneve (1 kivétel van).
A
következő igék tartoznak ide:
-vouloir
[vuloár] – akarni
-pouvoir
[puvoár] – tudni, képesnek lenni, -hat, -het (ez a kivétel, nincs főigei
használata)
-savoir
[szávoár] – tudni
-devoir
[dövoár] – kell, szükséges
-falloir
[fáloár] – kell, szükséges (személytelen ige)
Ezeken
kívül más árnyalatokat is kifejezhetnek, de ehhez sokszor más igeidőket kell
használnunk.
Jelen
idejű ragozásuk:
Vouloir [vuloár] –
akarni
Je
veux [zsövö]
Tu
veux [tüvö]
Il/Elle/On
veut [il/el/onvö]
Nous
voulons [nuvulon]
Vous
voulez [vuvulé]
Ils/Elles
veulent [il/elvöl]
Pl.:
Je
veux aller au cinéma. [zsövöálé o szinémá] – Moziba akarok menni.
Természetesen
a francia nyelvben sem szép azt mondani, hogy „akarok”…
Helyette
inkább használatos a „szeretnék” például, ahogyan a magyar nyelvben is, de ezt
majd csak más igeidők megismerése után tudjuk kifejezni.
Ráadásul,
ha ilyen finomított változatban fogalmazunk, akkor is illik kitenni minden
kérés után a következő mondatot:
S’il
vous plaît [szilvuple], ami talán leginkább a „Legyen szíves”-nek felel meg!
Pouvoir [puvoár] –
tudni
Je
peux [zsöpö] vagy Je puis [zsöpüi]
Tu
peux [tupö]
Il/Elle/On
peut [il/el/onpö]
Nous
pouvons [nupuvon]
Vous
pouvez [vupuvé]
Ils/Elles
peuvent [il/elpöv]
Ezt
az igét csak módbeli segédigeként használhatjuk, önálló igeként nem, azaz
mindig ott kellene, hogy legyen mögötte egy másik ige főnévi igeneve.
De
előfordulhat, hogy nincs ott…
Ilyenkor
mindig meg kell nézni az előző mondatokat, mert ott van az ige, amit néha nem
mondanak ki!
Egy
személyes példa:
A
kisebbik fiam a napokban ezt mondta a nagyobbiknak: „Je peux pas”
Itt
remélem, hogy először feltűnik, hogy szóban sokszor elhagyjuk a „ne…pas”
tagadópár első tagját.
Másodszor
persze hiányoljuk az alapigét…
Az
előzetes szituáció a következő volt: a nagyobbik kért egy játékot a kicsitől,
amit ő nem akart odaadni.
A
mondat nyelvtanilag helyesen: „Je ne peux pas donner.” – Nem adhatom oda.
Hát
igen! A gyerekek gyorsan elsajátítják ezeket a szófordulatokat, nekünk viszont
meg kell tanulnunk…
Pl.:
Nous
pouvons manger. [nupuvon manzsé] – Ehetünk.
Tu
peux revenir si tu veux. [tüpö rövönir szi tuvö] – Visszajöhetsz, ha akarsz.
Savoir [szávoár] –
tudni
Je
sais [zsösze]
Tu
sais [tüsze]
Il/Elle/On
sait [il/el/onsze]
Nous
savons [nuszávon]
Vous
savez [vuszávé]
Ils/Elles
savent [il/elszáv]
Pl.:
Il
sait bien nager. [ilsze bian názsé] – Jól tud úszni.
Devoir [dövoár] –
kell, szükséges
Je
dois [zsödoá]
Tu
dois [tüdoá]
Il/Elle/On
doit [il/el/ondoá]
Nous
devons [nudövon]
Vous
devez [vudövé]
Ils/Elles
doivent [il/eldoáv]
Pl.:
Ils
doivent partir. [ildoáv pártir] – Indulniuk kell.
Falloir [fáloár] – kell,
szükséges
Személytelen
ige, tehát csak egyes szám harmadik személyű alakja van, „il” személyes
névmással.
Il
faut [ilfo]
Pl.:
Il
faut travailler. [ilfo trávájé] – Dolgozni kell.
Ehhez
az igéhez hasonló a „pleuvoir” [plövoár] –
esni, bár ezt nem használjuk módbeli segédigeként.
Il
pleut [ilplö]
Pl.:
Il
pleut à verse. [ilplö á
versz] – Zuhog az eső.
Azt
gondolom, hogy kezdő szinten ennyit elég tudni ezekről az igékről, majd a
későbbiek során újra előkerülnek!
De
ehhez még pár igeidőt meg kell tanulnunk, amikből van bőven:
Ha a képre kattintotok, akkor a nagyításban jól látható!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése