Ismetlenül is csak gratulálni tudok a hölgynek....
Két hét múlva azt akarták, hogy maradjak tovább is náluk, a fizetésem 1000 frank lesz, és teljes ellátás. Hamarosan a nagypapával is megbarátkoztam, és hálából ritkábban csinált a gatyába.
Viszont nagyon sokat kellett dolgozni, szinte semmire se volt időm, de a munkától én nem féltem. Mindig volt valami, főzés, takaritás, háztartás, az unokák, a nagypapa.
Ez nem lett volna baj, de a barátnőm folyton heccelt, lázított.
Így: Te egy hülye vagy, itt nincs 3 ezernél alacsonyabb fizetés!!!
És mikor van szabadnapod??? Mi?.. Egy cseléd vagy, csak kihasználnak, ne hagyd magad stb.
Addig-addig amíg tényleg egész beleéltem magam, hogy egy koszos, ingyen cseléd vagyok, akibe mindenki csak belerúg. A hangulatom teljesen a mélypontra süllyedt, valódi depresszióba kerültem.
Akkor írtam nektek ide a facebookra egy elkeseredett írást, ha még emlékeztek rá.....
Hogy nekem semmi sem sikerül. A rendszerváltás utáni magyar vállalkozásunkról, a hitelre túlnevelt több száz disznóról, amit szerződés ellenére sem vettek át, azt is megírtam nektek, hogy az éhségtől üvöltő disznók szeme láttára a férjem ott a csarnokban felakasztotta magát.
Panaszkodtam nektek, hogy itt kint is csak egy cseléd vagyok, mindenki csak kihasznál stb.
Aztán jól kikaptam tőletek! Minden voltam, csak jó kislány nem.
Leszidtatok, hogy hálátlan vagyok, maradjak nyugton a seggemen, hiszen 3 hónap alatt 3 ezer frankot spóroltam, aki 2-4 szeresét keresi az se biztos hogy félre tud ennyit tenni, ha a drága svájci életét kell magának finanszírozni.
A kijelentésemre hogy a főnökasszony levett ruháit kell hordanom, azért kaptam a legtöbbet, mert hiszen drága designer ruhákat kaptam, olyat is amelyiken még az árcédula is rajta volt..
Csak úgy csattant rajtam az ostor. Privàtban 78 -an jelentkeztek a helyemre, kérték, hogy ajánljam be őket helyettem...
Minden kommentár egyenesen a célba talált...
Úgyhogy elkezdtem gondolkodni. Hát tényleg, mi bajom van..
Van mit ennem, innom, külön szobám, a nagypapával kártyázunk, a barátom lett, az unokák imádnak, és ők is egy mosolygós, szimpatikus házaspár.
Hát mi a bajom? Hülye vagyok?
Először van adósság helyett spórolt pénzem.
És ezt akkor nektek köszönhettem. Ti voltatok azok, akik kinyitottátok a szemem.
Megtanítottatok becsülni ami van..
Ezért ezt nagyon szépen köszönöm nektek, azóta boldogan élek. A rosszindulatú barátnő helyett a főnökasszonnyal barátkozok...
És az a közmondás nagyon igaz "AKI A KICSIT NEM BECSÜLI, A NAGYOT NEM ÉRDEMLI"....
És azzal búcsuzom, hogy "kitartás!
Soha ne hagyjátok el magatokat, talán tényleg van ott fenn valami erő, ami figyel ránk.
Azzal búcsuzok tőletek... nincs olyan elveszett, kétségbeesett helyzet, amiből nincsen kiút!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése