Az én karrierem Svájcban - 3. rész

Na, mi jöhet még? Meg fogsz lepődni!
KATT!

Az én karrierem Svájcban - 3. rész
Hát ott álltam és figyeltem az embereket a bieli vasútállomáson, és szinte könyörgő tekintettel emelgettem mindenki felé a rikító sárga reklámszatyrot, amiről majd megismernek, hogy én vagyok... De senki sem ismert meg, senki sem jött oda hozzám.
Aztán sötét lett, és már fáztam is nagyon, hát bementem a váróterembe, leültem egy padra és a melegben hamar el is aludtam. Nem tudom hány órát aludhattam, de amikor felébredtem a táskám, amibe a maradék pénzecském volt, eltűnt. Csak a sárga reklámszatyor a 3 napi élelemmel volt az ölemben...
Hú, az anyját!!! Most mi lesz velem!!! Itt állok a nagyvilágban, csúnyán becsapva, egy fillér nélkül, még haza se tudok menni. Egy szót sem értek, a dolgaik után futkosó sok-sok idegen ember között, egyedül...
Nem vagyok egy vallásos ember, de elkezdtem magamba imádkozni. Nem egy igazi imát, csak úgy a saját szavaimmal.
Édes Istenem, ha tényleg létezel, kérlek csinálj valamit, hiszen te tudod, hogy nem vagyok én egy rossz ember, még ha nem is jártam folyton a templomba.
Napközben mint egy kivert kutya csavarogtam a városban, esténként mentem az állomásra egy kicsit aludni. De másnap és harmadnap is kimentem ugyanahhoz a vonathoz abban a reményben, hogy hátha eltévesztették a dátumot. Persze ez csak remény maradt.
Elkeseredésemben, ahogy néztem a kigördülő vonat kerekeit, bizony nem sok kellett, hogy ne ugorjak alá. De egyszer csak, ahogy ott álltam, hirtelen magyar hangokra lettem figyelmes... "Szívecském nagyon vigyázz magadra, a Manci néni ott fog várni"