Városnézés

A tegnapi nyelvtanfolyam rendhagyó volt, hiszen nem maradtunk a teremben, hanem egy idegenvezető segítségével kicsit megismertük Genf történelmét.

KATT!

 A virágóránál találkoztunk, amiről azért készítettem friss képet, mert mindig változik...

Nagyon furcsa érzés volt, hiszen ugyanazokon az utcákon jártam, ahol eddig, ugyanazokat a szobrokat, épületeket láttam, amiket naponta látok, csak most meghallgathattam, hogy mi a történetük.

Megtudtam például, hogy másik 2 kantonnal együtt Genf kanton az utolsók között volt, aki Svájchoz csatlakozott 1815-ben.

Eredetileg valamennyi kanton önálló állam volt, saját hadsereggel, pénzzel, határokkal.

Ez utóbbit persze tudtam, de ennek a szobornak a történetét nem ismertem, bár már sokszor láttam:

A 2 hölgy Svájcot illetve Genfet szimbolizálja (a koronás Svájc), a csatlakozás tiszteletére készítették.

De azt is megtudtam, hogy melyik Genf legelső szállodája, ami egyébként még mindig szállodaként üzemel.

Megismerhettem nagy hadvezéreket, sőt azt is megtudtam, hogy Victor Hugo mit szeretett és mit nem szeretett Genfben  (az építészet lenyűgözte, de a koszt nem szerette, ami az utcákon volt), mit csinált itt Bonaparte Napóleon (sőt láttam a házat, ahol élt)...és még sorolhatnám.
Ezt a történelmi idegenvezetést  itt lehet megrendelni!
A séta után életemben először beültünk egy étterembe Genfben,  ahol még kicsit beszélgettünk egy ital mellett.
A kiszolgálás  remek, az árak pedig magasak (egy pohár sör 5 CHF).

Az óvárosban minden étterem megtelt csütörtök este, a teraszok tele voltak, amit a jó időnek köszönhettek a tulajdonosok. Mi sokan voltunk, így csak a sokadik étteremben találtunk olyan asztalt, ahol elfértünk, bár 1-2 ember azért a többiben is le tudott volna ülni.

Szép este volt, jól el is húzódott, mert éjfél volt mire hazaértem...