A francia jövő
idő – a magyarral ellentétben – egyszerű igeidő.
A használata
általában megegyezik a magyar nyelvhasználattal, de gyakran használják a
felszólító mód udvariasabbá tételéhez is.
KATT!
A jövő idő tövét
a főnévi igenévből kapjuk, persze vannak kivételek, de ezekkel majd egy másik
bejegyzésben foglalkozok.
A jó hír, hogy
kevesebben vannak, mint a többi igeidőnél!
A tő
meghatározására én több módszert is láttam (persze a végeredmény ugyanaz), de
nekem a legkönnyebben megjegyezhető az, amit a tanfolyamon tanultunk, így ezt
írom le.
Az „-er” végő
igéknél a tő: a főnévi igenév
Pl.:
parler [párlé] –
beszélni, a jövő ige töve parler
Az „-ir” végű
igéknél a tő: a főnévi igenév
Pl.:
finir [finir] –
befejezni, a jövő ige töve finir
A „-re” végű
igéknél a tő: a főnévi igenévből levágjuk az „e”-t
Pl.:
rendre [randr]
– visszaadni, a jövő ige töve rendr
Ezekhez
kapcsolódnak a végződések, amik az „avoir” ige jelen idejéből alakultak ki:
J’ai [zsé]
Tu as [tüá]
Il/Elle/On a [il/el/oná]
Nous avons [nuzavon]
Vous avez [vuzávé]
Ils/Elles ont [ilzon/elzon]
Ennek
megfelelően a jövő idő ragjai:
Egyes szám
|
kiejtése
|
Többes szám
|
kiejtése
|
|
1. személy
|
ai
|
[e]
|
ons
|
[on]
|
2. személy
|
as
|
[á]
|
ez
|
[é]
|
3. személy
|
a
|
[á]
|
ont
|
[on]
|
Itt azért
érdemes felfigyelni az egyes szám, első személyre!
Az „ai”
betűcsoportot általában [e]-nek ejtjük, ez a helyes a jövő idő ragjánál is, de
kivételesen az „avoir” igénél ezt [é]-nek kell ejteni jelen időben.
Eredetileg
egyébként a francia jövő idő is összetett igeidő volt, később alakult ki az
egyszerűsített változat:
Pl.:
Régen így írták
és mondták: Je parler ai. – Én majd beszélni fogok. Nekem beszélni kell majd.
De ezt tényleg
csak zárójelben jegyzem meg!
Ezek ismeretében
nagyon egyszerűvé válik a jövő idő képzése, ha a kivételekkel egyelőre nem
foglalkozunk.
Én most csak az
egyik csoportból hozok példát, mert a többi hasonló.
Viszont a
kiejtés miatt érdemes egy „-er” végű igét ragozni!
Pl.:
parler [párlé] –
beszélni
Je parlerai
[zsöpárlöre]
Tu parleras
[tüpárlörá]
Il/Elle/On
parlera [il/el/onpárlörá]
Nous parlerons
[nupárlöron]
Vous parlerez
[vupárlöré]
Ils/Elles
parleront [il/elpárlöron]
Amint látjátok,
módosult a főnévi igenév kiejtése!
A többi
csoportnál nincs ilyen probléma, ezért hoztam ezt a példát…
Itt a kiejtés
azért érdekes, mert a tanfolyamon én azt tanultam, hogy ha az „e” betű után „r”
szerepel, akkor [e]-nek ejtjük.
Pl.:
vert(e) – zöld [ver/vert]
servir –
felszolgálni [szervir]
stb.
De a jövő idő
kiejtésénél ez nem igaz az „-er” végű igéknél, mert azt a bizonyos „e”-t
[ö]-nek kell ejteni!
Na, ezt az utolsó bekezdést csak azért nem javítom, hogy a bejegyzés alatt található komment értelmezhető legyen!
Itt is megköszönöm a kiegészítést az önkéntes lektoromnak!
Nagy segítség ez nekem is, hiszen biztos lehetek benne, ha tévedek, akkor lesz aki javítsa.
Azt ugye ismerjük, hogy "Aki dolgozik, az hibázhat is..."
Számomra a tanulság az, hogy akkor is nézzek utána a dolgoknak, ha azt egy francia anyanyelvű tanártól hallom.
Ez itt kimondottan igaz, hiszen nekem is voltak ellenérzéseim, de azt gondoltam, hogy ő biztosan jól tudja, hiszen ez a szakmája, ez az anyanyelve...
Hát ez nem mindig igaz a jelek szerint!
A vicces az, hogy én is a kommentben megjelent szabályra emlékeztem, de elfogadtam az ő magyarázatát anélkül, hogy utánajártam volna, ez hiba volt!
Köszi!
Egy gyors kiegészítés az utolsó bekezdéshez:
VálaszTörlésAz e-t
- [ö]-nek ejtjük ha utána közvetlenül csak egy mássalhangzó áll serin [szören*] (kevés ilyen szavuk van, valószínűleg ez a "r előtt e [e] lesz" helytelen általánosítás oka),
- [e]-nek, ha több (vagy kettőzött) mássalhangzó vagy semmi: certain [szerten*], serrer [szerré] ill. mer, fer, cher, hier [mer, fer, ser, ier]
Köszi! A férjemet is kérdeztem erről, mert csak a mostani tanfolyamon hallottam ezt a tanárnőtől, előtte egyik sem említette, olvasni sem olvastam róla.
TörlésA férjem sem hallott erről a "helytelen általánosításról", pedig neki anyanyelve a francia, bár a tanárnőnek is :-(
De most legalább számomra is tiszta ez a kérdés!
Kicsit magamban én is furcsállottam ezt a szabályt, de hát francia anyanyelvű tanár mondta, így nem is néztem utána...
Ez alól ugye kivétel az "-er" végű igék főnévi igeneve, mert ott [é]-nek ejtjük az "e"-t ?
Törlésparler [párlé]...
Hibázhat a tanár is :-)
VálaszTörlésEszembe jutott valami: az esetek nagy részében velem készíti el a fiam a háziját, apát csak akkor kérdezzük, ha valamiben nem vagyok biztos.
Az egyik háziban azokat a szavakat kellett bejelölni, ahol [é] hangot hallunk, a felsorolásban szerepelt a "maison" szó is, amit mi nem jelöltünk be, mivel tudomásom szerint ez [mezon]...
A kijavítás után ezt a tanárnő hibának jelölte, akkor megmutattam a férjemnek is, aki azt mondta, hogy mi csináltuk jól, az nem [mézon], nem is érti, hogy miért jelölte be hibának a tanárnő.
Előtte már a szótagolásnál egy csomószor mentem hozzá kérdezni, itt már meguntam, így ennyiben maradtunk...
Tényleg! Azt tapasztaltam, hogy kétféle szótagolás létezik a franciában, az egyik a hallás utáni, a másik az írásbeli. Ez nem nagyon tiszta számomra, az írásbelit értem, a hallás utáninál nagyon bizonytalan vagyok. Erre rásegített az is, hogy 2 tanárnő tanítja a gyereket, hol az egyik, hol a másik javítja a házikat.
Ebből adódik, hogy fogalmam sincs (a férjemnek sem), hogy a suliban melyik szótagolást kérik, hiszen össze-vissza javítja a 2 tanár...
Az ilyen feladatokat mindig átnézte apa is, de a végén lecsapta a dossziét, mondván, hogy fogalma sincs, hogy most melyiket kérik, hiszen hol az egyik jó, hol a másik, attól függően, hogy ki javítja.
Hát ilyen is van :-)