KATT!
Nyugodjon békében!
Eszembe jutott édesanyám halála. Az egyik rokon a temetésen azt mondta, hogy ne sírj kislány, ő már jó helyen van...
Remélem Attila is a megfelelő helyre került!
"Szomorú a hír : Régi jó barát, Simon Attila,volt kollégám és filmes alkotótársam is volt egyben, akit nagyon sokan szerettünk, a közelmúltban elment, nagy űrt ...hagyva maga mögött. Első közös filmünk neki írt szövegével búcsúzok Tőled :
GYERTYALÁNG
A paradicsomból kiűzött ember még mindig az örökkévalóság gyümölcsét kutatja,
léte tavaszán, nem értve mi köti a többiekhez, beleveti magát a sűrűbe.
Pálcát törve önnön feje fölött, kuporgatja kéjes vágyait,
hajszolja a hazug valóság hamis boldogságát.
S az istenek mily kegyesek, látván a csapdába esett gyarlóságot, küldenek hozzá
segítni gyilkos angyalt, űzni, hogy a kínnal nászra kelvén benne szűz és gonosz
pokoltól égig összecsapni kész legyen.
Mire eszmél, hogy a játék csúfos, s vesztes csak ő lehet,
fülében már csak a megbillent egyensúly távoli kacaja cseng.
A holdnak adja bánatát, nézve sápadt fényét a sötétség vastag oszlopai között
és kóbor lépteivel a föld meleg hátát rúgja.
Bár botlása a fényben megnyugodni látszik, a sötétség fölé tornyosul, s a világ
körülötte lassan méreggé rendeződik át.
Vágya már csak egy : elégni az erőben, dicsérve a mindenség lüktetését,
titkok csalfa gyehennáján vulkánokban utazni, kitörni, mint a föld gyomra teszi,
ha már torkig van magával.
Az öröm ernyedésében hulló gondolatokkal zuhanni, a nap születésére emlékezni,
s csak boldognak érezni…
És amikor a kövek a mélységbe szakadva magukkal rántják az örökkévalóság láthatatlan fátylait,
csak megpihenni végre.
Igaz, nem hős e vér, melyet a tévelygés oltárain áldoztak oly sokan,
még is, kegyelet nékik, hisz életük e nagy lobogásban
így múlott el."
GYERTYALÁNG
A paradicsomból kiűzött ember még mindig az örökkévalóság gyümölcsét kutatja,
léte tavaszán, nem értve mi köti a többiekhez, beleveti magát a sűrűbe.
Pálcát törve önnön feje fölött, kuporgatja kéjes vágyait,
hajszolja a hazug valóság hamis boldogságát.
S az istenek mily kegyesek, látván a csapdába esett gyarlóságot, küldenek hozzá
segítni gyilkos angyalt, űzni, hogy a kínnal nászra kelvén benne szűz és gonosz
pokoltól égig összecsapni kész legyen.
Mire eszmél, hogy a játék csúfos, s vesztes csak ő lehet,
fülében már csak a megbillent egyensúly távoli kacaja cseng.
A holdnak adja bánatát, nézve sápadt fényét a sötétség vastag oszlopai között
és kóbor lépteivel a föld meleg hátát rúgja.
Bár botlása a fényben megnyugodni látszik, a sötétség fölé tornyosul, s a világ
körülötte lassan méreggé rendeződik át.
Vágya már csak egy : elégni az erőben, dicsérve a mindenség lüktetését,
titkok csalfa gyehennáján vulkánokban utazni, kitörni, mint a föld gyomra teszi,
ha már torkig van magával.
Az öröm ernyedésében hulló gondolatokkal zuhanni, a nap születésére emlékezni,
s csak boldognak érezni…
És amikor a kövek a mélységbe szakadva magukkal rántják az örökkévalóság láthatatlan fátylait,
csak megpihenni végre.
Igaz, nem hős e vér, melyet a tévelygés oltárain áldoztak oly sokan,
még is, kegyelet nékik, hisz életük e nagy lobogásban
így múlott el."
Hűvös Lajos
Együttérzek veled, Gilda!
VálaszTörlésÚgy tűnik, hogy ez ma egy ilyen nap...:(