Én nem kívánok kitérni a történelmi hagyományokra, sőt az idei ünnepre sem.
Ezt sokan megtették már.
Egy emberre emlékeznék, aki már nincs köztünk.
KATT!
1965-ben született, sok mindenhez volt érzéke, publikált, rajzolt, színházban lépett fel.
1983-ban negyedikes gimnazista volt, március 14-én este megalkotta az ő 12 pontját, ezt kézzel több példányban lemásolta.
Néhányat kiragasztott 15-én nyilvános helyeken, illetve adott ezekből az ismerőseinek is.
Ezek közül a gyerekek közül páran magyar zászlóval sétáltak, ezért igazoltatták őket, természetesen ezeket a papírokat is megtalálták.
Így ezt az éjszakát a barátom már a rendőrségen töltötte, bent is maradt 4 napig.
A vád: nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatás, illetve társadalomellenes tevékenység, de utóbbit a bíróságon nem sikerült bebizonyítani..
A barátok közül kettőt kizártak a főiskoláról, őt pedig a megye összes középiskolájából.
6 hónap börtönbüntetést kapott 2 évre felfüggesztve.
Végül más megyében leérettségizett, majd katona volt.
A katonaság után egy színházi csoporttal az NSZK-ba utaztak volna, de nem kapott útlevelet, mert a kiutazása súlyos közérdeket sért.
Később felvették az egyetemre történelem szakra, de ezt már nem fejezte be...
Ott volt a Fidesz alakulásánál, de most ha ezt látja, ami otthon folyik, akkor nagyon nem lehet megelégedve.
Az ő 12 pontja, amiért átkerült a nemzetellenes kategóriába:
"Mit kíván a magyar nemzet?
1848-1983
1. Sajtószabadság, a cenzúra eltörlése
2. Demokratikus többpártrendszer
3. Lelkiismereti, szólás és gyülekezési szabadság
4. Alkotószabadság
5. Az oktatás megreformálása
6. Párttól független béketanács
7. Nemzeti ünnepeink méltó megünneplése
8. A hírközlési eszközökön keresztül történő manipulálás megszüntetése
9. Magyarország politikai függetlensége
10. Gazdasági függetlenség
11. Idegen katonaság kivonása Magyarországról
12. Unió, vagyis Erdély Magyarországgal való egyesülése"
Sajnos sokáig nem élvezhettük a társaságát, mert 1992-ben úgy döntött, hogy kilép ebből az életből.
Szó szerint...elköszönt a barátaitól, és kilépett az ablakon.
Aki ismerte, az szerette is.
Kb. 2 éve egy lelkes csapat állt össze, begyűjtötték a régi barátoknál található rajzokat, feljegyzéseket, és elkezdték megírni az ő könyvét.
A színházi előadások felvételeit is rögzítették írásban, ami azért érdekes, mert ő sosem tudott alkalmazkodni a leírt szöveghez, mindig rögtönzött a közönség nagy örömére.
A publikált művei is előkerültek a levéltárakból.
Félúton elfogyott a pályázatokból nyert pénz, de ekkor a barátok előre kifizették a könyv árát, így sikerült befejezni és kiadni.
Itt él velünk, ennyi év után sem tudjuk elfelejteni, én pedig fontosnak tartottam, hogy ezen a napon itt megemlékezzek róla...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése