KATT!
A gyerekek általában az óra csörgése előtt ébrednek, ilyenkor átmásznak az ágyamba...
Jól megszeretgetem őket, ettől boldogan mennek reggelizni, illetve utána elvégezni a napi teendőket.
Erre mindig szakítunk időt, ezt ők értékelik is...általában nincs sírás.
Ez feltölti a gyerekeket és engem is!
Azt hiszem, hogy ki kell élveznem ezt, később már talán nem vágynak annyira az anyai ölelgetésre:-)
Miután megreggeliztek, fogat mostak, mosakodtak, elkezdenek öltözködni...
A nagyobbik már teljesen egyedül, hiszen hamarosan 6 éves lesz.
A picinek még segíteni kell, de ő választja ki a ruhákat, amikben az oviba akar menni.
Először a nagyot kísérjük az iskolába, utána megyünk a buszhoz.
Ma éppen megint volt egy kerékpáros-autós baleset, de szerencsére nem történt nagyobb baj.
Most az autós volt a hibás...
Kiteszem a picit az óvodában, ott sincs sírás, szívesen van ott:-)Ettől a ponttól kezdődik a szabadidőm, kb. 9 óra van.
Na nem tart sokáig, mert fél 12-re megyek az iskolába a nagyért, addig megfőzöm neki az ebédet.
Megebédel, kicsit beszélgetünk, játszik (tud egyedül, bár ezt van aki kétségbe vonja...kár, hogy nem ismer bennünket).
Fél 2-re viszem vissza a suliba, majd 4-re megyek érte.
Kis pihi után megyünk együtt az oviba a kicsiért...
Amikor hazaértünk, akkor van időnk fürdésre, vacsorára, kis mesére és alvásra.
Így telik a nap...most azon gondolkodom, hogy ebbe hogyan lehet a munkát beszorítani???
Van olyan munkaadó, aki elfogadja, hogy 9-től 11-ig, illetve 2-től fél 4-ig tudok dolgozni?
Na ez költői kérdés volt!
Próbálok optimális megoldást találni, ebben a fő szempont, hogy a gyerekeknek jó legyen...
Ja, ez baj egyesek szerint? Hát legyen!
A nagyobbik gyerek diétája kizárja, hogy a suliban étkezzen, legalábbis addig, amíg nem tud következetesen figyelni arra, hogy csak GM ételeket egyen.
Azt nem tudom, hogy ezt otthon hogyan tudtuk volna megoldani, 1 fizetésből semmiképpen sem.
De aki kiköltözik, és a gyerekei a suliban esznek, annak is számolni kell az iskola időbeosztásával, így kereshet az anya munkát.
Nem gondolom, hogy ez könnyű lenne pici gyerekek esetén, a nagyobbaknál már talán könnyebben megoldható.
Sokszor elgondolkodom azon, hogy mi lett volna, ha mégis otthon maradunk, én elkezdek dolgozni...
Jó lett volna ez a családnak?
A gyerekeket 7-kor le kellett volna tennem valahol, hogy 8-kor kezdhessek dolgozni, és valószínűleg a napköziből is utolsóként tudtam volna elhozni őket.
Igaz én dolgoztam volna, ráadásul olyan munkát, amit szeretek...de hol van ebben idő arra, hogy beszélgessünk, játszunk a gyerekeinkkel?
Mi a fontosabb?
Én döntöttem, pontosabban mi döntöttünk...ez nekünk így jó, a gyerekeink meg boldogan nőnek fel.
Fontosabb ennél valami?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése