A neheztelés ládikója

Ez csak egy történet, talán tényleg megtörtént, talán nem, de az én életszemléletemhez közel áll.
Idézem, nem az én gondolatom!...csak azért teszem, mert nekem tetszik!
KATT!

"Egy tanár minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy kartondobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek, és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével.

Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan: az otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.

Az elején a hallgatóknak szórakoztatónak tűnt a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe jutottak.

Majd lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak a listára, olyan emberek neveit, akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben. Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik.

A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra is.

Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan magukkal hordani a dobozt, hogy folyamatosan vigyázniuk kellett arra, nehogy egy üzletben, étteremben, találkozón, vagy az autóbuszon esetleg az uszodában felejtsék azt, főképp mert minden egyes hallgató neve és lakcíme, valamint a kísérlet témája rá volt írva a ládikóra.

Ráadásul a kartondoboz is kezdett szétbomlani, siralmas állapotba került és nehezen cipelte súlyos terhét.

Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén: annak a ládikónak a súlya, amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt spirituális nehézség súlyát képviseli akkor, amikor gyűlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban.

Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva.
A valóságban azonban ez a legnagyobb szívesség, amit önmagunknak tehetünk!
A Te ládikódban hány barack van, és mit szándékozol velük tenni?

“Önmagunk ellen küzdeni a legnagyobb küzdelem, és önmagunkat legyőzni a legnagyobb győzelem.”

(Galileo Galilei)"