Egy másik érdekes írást is olvastam tegnap:-)
Egy fiatal lány írta le az érzéseit a kinti életéről. Szerintem egy őszinte írás volt, beismerve a hibáit...
Leírta azokat az érzéseket, amikkel mindenki szembesülhet külföldön.
A csokis írásomnál Karina azt írta, hogy a franciák szerint mindenki szereti a csokit, aki azt mondja, hogy nem, az hazudik! Remélem jól idéztem:-)
Ennél az írásnál én azt gondoltam, hogy mindenki átéli ezeket az érzéseket, ha nem is mindet egyszerre, de azért találkozik velük (beleértve a depressziót is!)...aki azt mondja, hogy nem, az hazudik!
Maga az írás nagyon tetszett...
Aztán elkezdtem olvasni a kommenteket, és ledöbbentem...
Egyesek ugyan burkolva, de azt feltételezték a hölgyről, hogy azt a bizonyos ősi foglakozást űzi, csak azért mert nem talált munkát, és a párja dolgozott csak...
Milyen faragatlanság ilyet írni egy ismeretlen nőről?:
"Jobb érzésű (neveltetésű?) lányok már 14 évesen elutasították volna ezt a "munkát". "
Persze a magyar emberek nem tudják megérteni, hogy a nő otthon vezeti a háztartást és nem dolgozik, vagy csak részmunkaidőben, mint a cikk írója.
Ráadásul sokan szelektíven olvasnak, és persze nem erősségük a szövegértés sem:-)
Igen, én sem dolgozom, a férjem tartja el a családot. Most csak ez a megoldás van számunkra, így ezt csináljuk. De persze dolgozom azon, hogy ez megváltozzon!
Itt jön a másik kérdés, hogy mások azt sem tudják megérteni, ha valakinek ez nem jelent teljes életet...
Mi magyar nők vagyunk, magyar hagyományokkal...ezért természetes számunkra, hogy mi is dolgozzunk, legyen anyagi függetlenségünk.
Legalábbis nekem fontos, ezért nehezen viselem, hogy ez nincs meg. Hihetetlen nehéz még akkor is, ha a gyerekek, nyelvtanfolyamok minden időmet lekötik!
A lényeg: a kommenteken jól felháborodtam, reagálni is akartam, de végül a Wifi meggátolt ebben...
De ezt nem bánom, mert valószínűleg én is megkaptam volna, hogy csak egy eltartott nő vagyok, aki kihasználja a férjét:-)
De azért ide leírtam az érzéseimet, és csatolom a linket:
http://hataratkelo.blog.hu/2012/12/04/hazudtam_magamnak_hogy_boldog_vagyok?fullcommentlist=1#comments
Érdemes elolvasni, mert végre valaki arról is írt, hogy mi zajlik a lelkünkben egy kiköltözéskor!
Látom, téged is felbosszantott...
VálaszTörlés:(
Nem is akármennyire!
TörlésHálás vagyok a Wifi akadozásának, amiért nem tudtam első mérgemben kommentet írni:-)
Olvastam a posztot és én elég rendesen írogattam is. Amit oda is leírtam és azóta is így gondolom:
VálaszTörlésSemmi okod magyarázkodni azért, mert otthon vagy.
Könnyű legyinteni az anyákra, hogy ők azok akik gyerekeket nevelnek és akik "csak" a háztartást vezetik...:)))
Hmm, hát igen...sokszor gondolok bele, hogy hányan szaladnának el, ha mindazt el kellene végezniük egy nap, amit egy igazi 4 személyes háztartás megkíván és mellette mondjuk két eltérő korú gyermek...:)
Odafigyelés, tanulás, mondókázás, főzés, mosás, bevásárlás, fürdetés, mesenézés, meseolvasás, altatás, leckekikérdezés...ha beteg a gyermek, akkor ápolás, lázcsillapítás, felkelés éjszaka is...van itt teendő és még nem is írtam le mindent...:)
Plusz, ha hazaér a családfő, akkor a vacsi legyen előtte, elvégre rengeteget dolgozik, a feleség pedig legyen sportos (mert napközben még edzés is van), szexis és nőies és még energiája is legyen meghallgatni a férj napját...:) Szerintem ez minimum 20 órás munkakör..:))))
Na jó, én általában 17 órát vagyok ébren, a többi alvás, ha nem beteg a kicsi..:)
Illetve egy héten 1x van egy szabad délelőttöm és emellett még van heti 3 francia órám...ugye, hogy egyszerűbb elmenni dolgozni, délután-este hazajönni?;))) Miközben biztos vagy abban, hogy a kedves fele-ség mindent elintézett...
jelzem ma nem mindent, mert délután a kandallóba akartam begyújtani és nem ment..nem is értem, hogy a tv-ből miért jött le nekem mindig az, hogy olyan könnyű gyújtogatni...:)))))
Szóval, azt gondolom, hogy minden életszakasznak meg kell találni a szépségét, a gyereknevelés egy csoda és én igazán bánnám, ha másokra kellene bíznom őket ez alatt az első pár év alatt és később sem lehetnék mellettük...én élvezem, hogy itthon vagyok és ez nem gátolt meg abban, hogy írjak egy könyvet és hamarosan kiadjuk a saját nemzetközi tarot-kártyámat..mindez összehangolás és szervezés kérdése..
A sok "okos" már engem is fáraszt, így azóta nem is mentem fel oda...inkább szerveztem az itthoni dolgaimat..:)
Te pedig büszke lehetsz magadra, hiszen mindent ellátsz, szervezel és mellette még a társadalmi életedet is éled...nekem ez utóbbi hiányzik, de most betudom annak, hogy ez egy ilyen szakasza most az életemnek..a Mont Blanc látványa az ablakomból mindig kárpótol..
Ja és otthon én is gyújtogattam a cserépkályhába:-)
TörlésOtthon volt egy segítség a begyújtáshoz, bár nem tudom, hogy hogy hívják. Egy rózsaszín táblából kellett letörni egy pici darabot, azzal begyulladt bármilyen tűz...:-)
Itt nincs ilyen?
Nem tudom...en meg sosem lattam..jo lenne!
VálaszTörlésMost az a technikam, hogy orzom a tuzet, mint a regi Hestia-papnok...:)Igy nem kell ujra begyujtanom...;)
Érdemes lenne otthonról küldetned, ha minden nap be kell gyújtanod! Nem nehéz, még levélként is feladható szerintem egy közepes méretű borítékban.
TörlésSokszor nekem is csak ennek a segítségével sikerült tüzet csiholnom:-)
Olyan megjegyzés érkezett ehhez a bejegyzéshez "Névtelentől", amit nem tettem közzé.
VálaszTörlésNem értem, hogy miért írta ide, hiszen nem kapcsolódik a bejegyzésemhez.