Egy kellemes este

Tegnap, mint minden nap (csütörtököt kivéve) úszni mentem.
A lépcsőházban találkoztam az egyik kedves lakótársunkkal, aki Kanadából érkezett.
Egy 3 és fél éves fia van, az én 2 fiam között, hiszen az enyémek 2 és fél, illetve 5 és fél évesek.
Elég nagy növésű gyerek, és ilyen korban gyorsan kicsik lesznek a ruhák...
A hölgy elpanaszolta, hogy rengeteg ruhát kap Kanadából a rokonoktól, mert ott olcsóbb, és sok esetben a gyerek nem is hordja.
Nem tudja hová tenni azokat a ruhákat, amiket már kinőtt.
Eddig egy barátnőjének adta, de ő elköltözött Genfből.
Megkért engem, hogy vigyek el pár szatyorral és nézzem meg, hogy van-e köztük olyan, ami az én kisebbik fiamnak jó, ha nem érzem kellemetlennek.
Ezt én nagyon szívesen elfogadtam, hiszen jó szívvel, kedvességből ajánlotta fel.
Nem titkolva, hogy vele is jót teszek, hiszen lesz helye a szekrényben.
Persze odaadhatná valamelyik segélyszervezetnek is, de ő inkább ismerősnek osztogatná el.
Én nem érzem kellemetlennek, ha a fiaim ilyen ruhákat hordanak, bár tudom, hogy vannak sokan, akik csak új és egyben márkás ruhákban járatják a gyereküket.
Ez az ő dolguk, rájuk bízom:-)
Az igazán kellemes viszont az volt ebben az estében, hogy megbeszéltük, hogy ezentúl összeülünk franciául beszélgetni, ha mindketten ráérünk.
Bár ő Kanadából jött, és ott sokan beszélnek franciául...
Viszont ő csak most tanulja (nyilván arról a részről jött, ahol angolul beszélnek), és bár ő is jár nyelvtanfolyamra, de ez neki sem elég.
Elmondta, hogy tegnap én voltam az első ember, akivel franciául tudott kommunikálni (este 7-kor).
A férje angol, a barátaival is angolul beszélget, a fia most tanulja az iskola előkészítőben a franciát.
Eddig is szoktunk beszélgetni, ha összefutunk, de ezentúl szervezett formában fogjuk ezt tenni:-)