Változások az iskolában

Kénytelen vagyok kicsit visszakanyarodni, hogy az új olvasóknak ne kelljen keresgetni az információkat!

Már megírtam, hogy itt Genfben 4 éves korban kezdődik az iskola, délelőtt 8-tól fél 12-ig, illetve délután fél 2-től 4-ig vannak ott a gyerekek.

Első osztályban a délutáni foglalkozások nem kötelezőek.

Bent maradhatnak ebédelni, illetve iskola után is vigyáznak rájuk külön díjazás ellenében, amit mi nem vettünk igénybe.

Az első 2 évben rugalmas a beérkezés ideje, van fél óra türelmi idő…

A harmadik osztályban, ahová az én gyerekem most jár, ez megváltozik!

Pontosan 8-ra, illetve fél 2-re kell az iskola bejárata előtt lenni, és csengetéskor lehet felmenni a lépcsőn. Továbbra is igaz, hogy csengetés előtt nem lehet bemenni a suliba, ha esik, ha fúj, ha hideg vagy meleg van, akkor sem!

Az első 2 osztályban nem voltak külön megnevezve a tanórák, de volt nekik matematikai, írás, testnevelés órájuk is.

Nekünk akkor egy benti cipőt, egy festőköpenyt, egy balettcipőhöz hasonlító valamit kellett bevinnünk a tornához és 1 csomag dobozos papír zsebkendőt, minden mást az iskola adott, beleértve az írószerszámokat is.

Most harmadikban szintén kell benti cipő, illetve a festőköpeny, de a papír zsebkendőt nem kérik, illetve a testnevelés órákhoz már rendes tornacipőt kérnek, de az edzőcipő is megfelel.

Kell nekik tornazsák egy rövidnadrággal és egy pólóval és a tornacipővel. Nincs meghatározva a színe.

Természetesen mindenbe bele kell írni a nevét!

Továbbra sem kellenek füzetek, könyvek, írószerek, ezeket az iskola biztosítja.

Viszont kell egy akkora iskolatáska, amibe belefér egy A4-es méretű dosszié!

Idén már kapnak házi feladatot keddenként, amit a következő hétfőre kell elkészíteni.

Az iskolatáskát a suliban tárolják, kedden hozza haza a házikkal.

Arról még nem sokat tudok, hogy milyen óráik lesznek, de ami biztos: matematika, írás, olvasás, testnevelés és német.

Nagy örömömre megmaradt a munkaasztalos elrendezés, amik körül körben ülnek a gyerekek a tanítás során, tehát nem kell a padsorokban vigyázban ülniük!

Egy osztályban körülbelül 20 gyerek van, ebben az évben 2 tanító néni foglalkozik velük, ami nagyon szerencsés a csoportfoglalkozásos órafelépítéshez.

A holnapi szülői értekezlet után már talán jobban képben leszünk J

Nekünk erre a tanévre csak egy tornacipőt kellett vennünk…ha ezt összehasonlítjuk az otthoni viszonyokkal, akkor bizony szomorú képet kapunk!

Amíg otthon voltam meghallgattam néhány beszámolót a beiskolázásról, bizony sokszor elképedtem…

A tankönyvek ára az egekben van, az írószereké is. Sok család az iskola miatt mond le a nyaralásról L

Nem is beszélve arról, hogy sok helyen a szülőknek kell megrendelni a tankönyveket is, amivel nem is lenne baj, ha lenne hol…

A legtöbb városban nincs olyan könyvesbolt, ahol tankönyveket árulnak, az internetes oldalak pedig éppen csúcsidőben szüneteltették a működésüket.

Ez sok szülőnek gondot okozott a híreim szerint.

Az iskolákban nem tudnak felvilágosítást adni, sőt ők is csak augusztus 20-a után kezdtek dolgozni.

De a legjobban az ingyenes tankönyveken lepődtem meg!

A rászoruló családoknál a könyvek árának egy részét átvállalja az iskola (vagy a kormány?), így ezeket tartós könyvtári használatban kapják meg a tanulók.

Ez azt is jelenti, hogy a tanév végén vissza kell őket adni, nem lehet beleírni, és persze nagyon kell rá vigyázni.

A könyveket én 3 csoportba sorolom:

-   vannak a tankönyvek, amiket a tanulók igen ritkán nyitnak ki a tanév során,

-   az atlaszok, amiket rendszeresen használnak, de nem írnak bele,

-   illetve a munkafüzetek, amik arra hivatottak, hogy a tanuló kitöltse őket, tehát gyakorlatilag egyszer használatosak.

Valaki magyarázza meg nekem, hogy melyik idióta rendelte el, hogy tartós használatra a gyerekek a munkafüzeteket kapják meg, a tankönyveket pedig megveszik a szülők?

Van ennek értelme?

Hát a szülők szerint biztosan nincs, így aki teheti, megrendeli azokat a munkafüzeteket is - amiket egyébként ingyen használhatna a gyerek - egyszerűen azért, mert arra találták ki őket, hogy abban dolgozzanak.

Ezzel ellentétben itt Genfben fénymásolt papírokon kapják a feladatokat, amivel szerintem jelentős takarékoskodást hajtanak végre. Kár, hogy ezt otthon még nem látták be, illetve nincs pénz az iskolákban a nyomtatók, fénymásolók használatára.

Persze nem vagyok naiv, a tankönyvek árusítása nagy pénzt hoz bizonyos köröknek, és itt nem csak a szerzőkre, kiadókra gondolok…